Miért kezdenek gyerekes emberrel, ha aztán meg tudják nemhogy kezelni, még elfogadni sem a helyzetet?

Én is annyiszor gondolkodom ezen az itteni kérdéseket olvasgatva...

Próbálom megfogalmazni röviden, de nem igazán megy.

Ameddig nem volt gyerekem, el sem tudtam volna képzelni magam mellett egy gyermekes pasit. Viszont ezt fel is vállaltam és soha nem hagytam volna, hogy elragadjon a rózsaszín köd. Most hogy anyuka vagyok, más a helyzet. Ha elválnék (erre ne kerüljön sor), már tudnék kezdeni szintén elvált apukával.

Sokan azt képzelik el, hogy csak mert ők az adott férfi életébe kerülnek, minden körülöttük forog majd. Ezt elvárják. (1. NAGY PROBLÉMA) Azt sem lehet mondani hogy nincs bennük anyai érzés, mert nagyon sokan közülük maguk is anyák.

Az extra, hogy amikor az ember megemlíti hogy lehetetlen dolgot vár el azzal, hogy minden körülötte forogjon és ő legyen az első, felháborodik és tagad. (2. NAGY PROBLÉMA)

Alapvetően két helyzet lehetséges.

Az egyik, hogy nagyon jó a kapcsolat az exszel, a gyerek is szereti az új partnert és szinte teljes jogú családtagként kezelik. Ezen nincs is mig ragozni, ez lenne az ideális.

A másik, amikor nem jönnek ki egymással ilyen-olyan okokból. Ez lehet az anyuka-apuka ellentét, az új partner-ex ellentét, a gyerek-új partner ellentét vagy ezek kombinációja. Na most amikor én egy elvált emberrel kezdek, akkor tisztában kell mennem azzal, hogy ez MIND benne van a pakliban. Amennyiben megoldhatatlan ellentétek vannak, a kapcsolat nyilván nem fog működni és ki kell szállni belőle.

Van ugyanis az a helyzet, amikor pl. az elvált pár konfliktusa még a válással sem ér véget. Tulajdonképpen ez annyit jelent, hogy nem tudják lezárni a múltat. Ha ez a másik kapcsolatot is menthetetlenül megkeseríti, akkor kár erőlködni.

Most szerettem volna kifejteni minden eshetőséget legalább a felsoroltjaim közül, de rájöttem hogy sosem érne véget. Aki értelmes és képes objektív lenni, az megérti.

Vannak tények és tény, hogy ahol az új partner egyszerűen nem fér össze a gyerekkel, ott kár a gyereket szidni (hogy mondjuk nem tud viselkedni, az ex uszítja, stb. - mert ez a leggyakoribb szöveg). Egyszerűen el kell fogadni ha ez így nem megy. Vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni. Egy gyerek pedig túl nagy dolog ahhoz hogy kitöröljük vagy hogy egyáltalán felérjünk hozzá. Ezt kell tudomásul venni. Egy gyerek örökké a gyerekünk marad és MINDIG ő lesz az első. Hozzá egy férfi vagy nő sem fogható. Aki ezt vagy bármely ezzel járó dolgot nem tudja elfogadni, az inkább ne kínozza magát egy ilyen kapcsolatba