Mit tennétek ha a párotok exe otthagyná nálatok a gyereket?

Hát, ha gyerekes férfival állsz össze, ilyenek sajnos előfordulhatnak. Apuka végre kiélheti szülői hajlamait.

Ha nem tetszik a rendszer, akkor tiplizz.

Szánalmasak vagytok a "nem kellett volna gyerekes pasival kezdeni" című szövegetekkel, de kívánom nektek, hogy egyszer éljétek át ugyanazt, amit a kérdező, akkor majd nem lesz ekkora szátok.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

7-es: de ha gyerekes pasival jön össze ez mindig benne van a pakliban, hogy majd nekik kell nevelni. Ha nem szemét hülye az anyuka, akkor is bármikor lebetegedhet/meghalhat és akkor a gyerek inkább menjen árvaházba, csak hogy ne zavarja az új nőt?

Mikor összejött a pasival, tudta, hogy van gyereke, át kellett volna gondolni, hogy tudja-e vállalni ha úgy adódna.

Én a te helyedben megkérném a kedves élettársamat, hogy azonnal ballagjon be a kislány állandó lakcíme szerinti gyámhivatalba és adja ott elő a történteket.

A gyerek nem egy zacskó só, amit ide-oda lehet pakolgatni jogkövetkezmények nélkül. Ha a szülők elváltak (vagy nem voltak házasok és külön élnek) és a szülői felügyeleti jogot a bíróság a távozott anyának ítélte, akkor bizony még egy iskolai beíratás is gondot fog okozni, de az olyan mindennapi dolgok, mint a gyermek lakcímének megváltoztatása, a családi pótlék vagy az adókedvezmény igénylése, ne adj Isten egy műtéti beleegyező nyilatkozat is.

Gondolkodjatok már felnőtthöz méltóan.

Neked most annyi és csak annyi lett volna a szereped már egy ideje, hogy felhívod a gyermek apjának a figyelmét arra, hogy első körben rendezze normálisan a kicsi családi jogállását, lakcímét, iratait és kezdeményezze ezzel a gondatlan édesanyával szemben a nyilvánvalót: a szülői felügyeleti jogának a megszüntetését/szüneteltetését. Ez lenne a méltó alap ennek a szegény gyereknek.

Ezt követően te el tudod dönteni, hogy akarsz-e, tudsz-e nevelőanyaként funkcionálni. Fröcsögés nélkül, egyedül döntsd ezt el. Ha nem tudsz, akkor még most, az elején szakíts az élettársaddal, sokat hezitálni nem érdemes.

ha viszont eldöntötted, hogy vállalod a gyermeknevelést is a kicsi apjával való kapcsolat mellett, akkor kutya kötelességed (természetesen sorban rögtön az apuka UTÁN) teljes válszélességgel azon lenni, hogy a gyermeknek segítsetek ezt a traumát feldolgozni.

(gondolok itt akár privát pszichológus vagy nevelési tanácsadó, gyermekjóléti szolgálat stb, idénybevételére)