A ti férjetek, pàrotok szokott eljàrni haverokkal szorakozni nélkületek?

Eljárunk külön-külön és együtt is, szinte ugyanannyit. Van amikor a munkahelyi barátai csinálnak bulikat, oda én nem megyek, van, hogy horgásztársakkal bulizik, sőt van, hogy horgásztúrára is elmegy. De ugyan ez jár nekem is. Van, amikor barátnőzök, sőt volt olyan is, hogy több napra elmentem barátokkal, amikor a férjem nem volt velem. Gyerek is van, ha egyikünk megy a másik vigyáz rá.

De sok közös program is van. Ugyan azt a stílusú zenét szeretjük nagyjából és koncertekre együtt megyünk, de volt már olyan is, ahova egyedül mentem, mert a férjemet nem érdekelte.

Szerintem nincs ezzel gond.

Ja és nem 1-2 éve vagyunk együtt, hogy egy percet se legyünk meg egymás nélkül, hanem 13

Szia

Amikor még nem voltunk házasok,akkor volt rá példa,hogy a férjem elment pár barátjával beszélgetni,beüli valahova,és én is elmentem hétvégén bulizni a barátnőimmel. Együtt is jártunk persze.

Aztán már mostanában persze teljesen mással foglalkozunk,én kéthét múlva szülök,ő kéthelyen dolgozik,nincs ideje eljárogatni,de nem is akar. Örül,ha otthon van végre velem egy kicsit. Lesz az egyik munkahelyén karácsonyibuli,mondtam neki menjen el legalább pár órára,de nem akar..

Nálunk mindketten eljárunk külön-külön is, szerintem semmi furcsa sincs benne.

Pl munkahelyi bulikra nem visszük a másikat, minek? A legtöbbször nem tudjuk letenni a munkát az ilyen bulikon se, így a párom csak unná magát velünk, illetve én is velük (ő programozó, néha olyan, mintha kínaiul beszélne, én is elég speciális területen vagyok értékesítő). Az én munkahelyemen pl egyáltalán nem szokás, hogy a kollégák hozzák a párjaikat.

Ő is eljár a srácokkal pasis estékre, én is a lányokkal csajos estékre, meg van olyan is, hogy mind együtt találkozunk. Szerintem kell a külön program, akármilyen jó is egy kapcsolat, ha van bizalom (aminek alapnak kellene lennie minden kapcsolatban), akkor ettől csak jobb lehet, rosszabb nem.

Persze ebben mindenkinek más az ízlése. Mi egyébként viszonylag későn kerültünk össze (24, ill. 25 évesek voltunk), megvolt a saját kis életünk, amit meg is tartottunk a későbbiekben is. Sportolni is külön járunk, ő extrém sportol, én konditermezek, a nyári hobbink viszont közös (evezés).

Persze, akár hetente is. Beülnek sörözni, ilyesmi. Nem zavar, menjen csak, örülök neki.

Engem nem hív, mert

- pasik vannak

- úgysem tudok beleszólni a témákba, annak meg egyikőnk se látja értelmét hogy ücsörögjek és hallgassam a mérnöknyelvet :)

Kivétel, ha a barátnőm is megy, akkor szoktam én is.

Én nem igazán járok el nélküle, max. a barátnőimmel, beülős kávézós, vagy koktélozós esték.

Bulizni, koncire pedig többnyire együtt, kivétel,, ha fáradt vagyok. Akkor meg ki kell rugdosni a házból, mert neki nincs kedve egyedül menni - mondja ezt, és ha nagy nehezen elindítom, tök felvillanyozva jön haza. :D

Gyerekünk nincs és jó ideig nem is lesz/lehet.

Én nem látok kivetni valót abban, hogy mi külön-külön is bulizunk. A férjemnek és nekem is megvannak a gyerekkori barátaink, illetve felnőttkori barátaink, munkatársaink, akikre igyekszünk időt szentelni. Bizonyos esetekben ezeket össze is tudjuk vonni, együtt megyünk szórakozni. De egy típikus csajok programra egy barátnőm sem hozza a férjét, természetesen én sem kívánok részes lenni egy pasis bulin.

Szeretünk szórakozni, de nem minden héten járunk, mivel sokat dolgozunk, és pihenni is kell.

2 gyermekünk van.

Persze, szokott időnként a barátaival eljárni, ahogy én is az enyémekkel. Nem is értem, miért furcsa ez. Neki sok olyan ismerőse, barátja van, akit én csak futólag ismerek, voltam velük párszor szórakozni, de őszintén szólva unatkoztam, mert nagyon más az érdeklődési körük. Van közöttük néhány olyan, akivel szívesen vagyok együtt, de csak kisebb társaságban, azt már nem szeretem, ha 10-20 fős brigáddal kell együtt lennem, ahonnan összesen 2-3 emberrel tudok beszélgetni. Ettől még a párom nyugodtan elmehet velük, nem sajnálom tőle. Miért tartanám itthon? Elég nagy vagyok már, nem félek itthon lenni egyedül :D Én is el szoktam menni az én baráti társaságommal, a párom sem csinál belőle gondot. Főleg, hogy az én társaságomban többen is vannak, akik nem beszélnek magyarul, az angol a közös nyelv, a párom viszont nem beszél angolul (csak nagyon minimálisan), és ő is megmondta, hogy nem érzi jól magát egy ilyen társaságban, ami érthető is, hiszen nem tud beszélgetni. Nekem is van pár olyan barátnőm, akikkel ő is szívesen találkozik, ha csak ők vannak ott, akkor jön ő is, de amúgy inkább itthon marad, ő amúgy is elég lusta típus, neki inkább ajándék az, ha itthon maradhat és nem kell megmozdulnia :D

Nekem inkább az a fura, ha valaki azt mondja, hogy ha a párja elmegy este szórakozni, akkor aki otthon marad, az rosszul érzi magát nélküle, és majd' belebetegszik a hiányába. Félreértés ne essék, nagyon szeretjük egymást, de mindkettőnk tud értékelni egy kis magányt is időnként. Na persze teljes magányról nincs szó, hiszen van már gyerekünk is, szóval ha nem ketten megyünk el itthonról, akkor aki itthon marad, az vele van itthon, de hát éjjel úgyis alszik a gyerek, én meg olyankor piszok jól elvagyok itthon "egyedül".

27/N és 27/F