Egy mai huszonévestől mikor "várható el", hogy elköltözzön otthonról?

A tanulmányai befejezése előtt szerintem nem várható el, de nem is tilos. Beleértve az esetleges doktori képzés idejét, de nem beleértve a csúszást, halasztást az egyetemen. Utána már általában időszerű az elköltözés, de még nem feltétlenül szükséges. Ideális esetben szerintem ekkorra már a stabil párkapcsolat és házasság is időszerű, de ez mindenkinél más.

Mindemellett én hamarabb elköltöztem, mert össze akartunk házasodni a férjemmel.

Nekem 17 évesen az apám megbontani, 18 leszek, mehetek, ahova akarok. 18 évesen bejelentette, hogy eladja a fejünk felől a házat. 20 évesen még pereskedett, de én már külön laktam. 8an laktunk 45 nm-en havi 6500ért. Aztán lett pénzem.

Nem mondom, h ez az átlag, de nálunk 18-20 volt a limit.

Kollégám 35 éves, még mindig szüleivel lakik. Náluk más a limit.

Nekem azóta sincs kapcsolatom a szülőkkel, neki napi szinten.

Igazán nagyon széles a skála.

Ha ki akarod próbálni az egyedülálló életét, mesélj erről a szüleidnek, mond meg, hogy ki akarod próbálni. Ha nem jön össze, vissza költözöl.

Megoldható így is.

Nemrég olvastam egy átlagolást, hogy ma Magyarországon a statisztikai átlag olyan 29 éves kora körül költözik el otthonról.

Ez persze személyektől is függ, én 19 évesen eljöttem otthonról, de kollégiumba mert más országban tanulok, mint ahol a szüleim laknak. Ha maradtam volna otthon, akkor valószínűleg most is náluk élnék. Amíg nincs saját keresete az embernek (amit olyasmire is elkölthet, mint pl albérlet és kaja, tudod, ilyen semmi kis dolgok), addig elsősorban lehetetlen (vagy legalábbis értelmetlen) elköltözni, de szerintem én még akkor is egy ideig otthon maradtam volna. Mármint, amíg nincs okom elköltözni (egy partner, akivel összeköltözhetek, munkaügyek, satöbbi) addig miért tenném? Hacsak nem valami rettenetes szabadságvágy fűz. Ha abban a városban laksz, ahol tanulsz/dolgozol, akkor mindenkinek jobban megéri anyagilag, ha egy ideig nem költözöl el. Én legalábbis úgy érzem, ha olyan helyzetben lettem volna, akkor inkább maradok otthon addig, amíg össze nem gyűjtök egy valamirevaló lakásra, autóra, bármi számomra szükséges dologra elegendő összeget. Szerintem elsősorban csak úgy van értelme, ha különben jó a viszonyod a családdal és nincs még egyéb motiváló tényeződ elköltözni otthonról.

De ettől függetlenül ha te önállóságra vágysz, akkor nyilván jogos a bosszankodásod, csak felesleges. Mint mondod, nem igazán tudsz még elköltözni, tehát azzal, hogy ezen pörögsz csak feleslegesen frusztrálod magad.

Megforditom: ha mar van diplomad es befejezted a tanulmanyaid megvan az elso allashelyed akkor vagy azonnal illik elmnni otthomrol vagy meg kell beszelni elore lathatoan mennyit maradna meg az ember fia/lanya, mennyivel szall be a rezsibe es a fennmarado pemzevel hohyan sporol, mire gyujt, mik a tervei.

Aztan persze szuloje es anyagi helyzete valogatja. De evekig otthom lebzselni, tanilas es munka nelkul vagy munka mellett semmit nem adni a szuloknek na az gáz.

Az én fiam 23 éves, még tanul. Addig amíg tanul, teljesen természetes, hogy itthon lakik még.

Én nem tudok házat venni neki, nem tudom havonta 50-100 ezer forintokkal támogatni, viszont úgy gondolom, hogy az is segítség ha továbbra is otthon én, nem kell semmibe beszállnia, továbbra is főzök, mosok rá.

Ha nem tanulna, nem dolgozna, hanem lustán egész nap a valagát vakarná otthon, állandóan a gép előtt ülne, akkor már rég ultimátumot adtam volna neki.