Van létjogosultsága egy ilyen kapcsolatnak?
Kezdek beleszeretni egy férfibe. Most járunk azon a ponton, hogy el kellene döntenem, hogy engedek neki, avagy sem. Én 24 éves vagyok, ő 37. Vonzódunk egymáshoz és a személyiségünk is nagyon hasonló, jól meglennénk, de több ponton is úgyérzem, hogy ha őt választom, akkor fel kellene adnom önmagam.
Nem tudom, hogy ilyen korkülönbséggel működne-e közöttünk ez a dolog. Neki már teljesen más jellegű problémái vannak, mint nekem. Megvan a biztos élete, saját anyagi háttere, nekem nincs semmim.
Ő nem akar már költözni, letelepedett egy vidéki kisvárosban, a szüleim ott élnek, én Budapesten élek (tanulok és dolgozok) jelenleg. Pozitívum lenne, hogy a szüleim közelében élhetnék, de számomra nem lenne ott sok lehetőség. Ez a férfi azt mondta mindent meg lehet oldani, találunk nekem is munkát, valahogy még is az az érzésem, hogy feladnám önmagam, ha hozzá költöznék, tőle függnék, ő szerezne nekem állást. Saját cége van, rengeteg kapcsolattal, tudom hogy nem esne nehezére (ha más nem a saját cégében alkalmazna), de pont azért tanultam ennyit, hogy soha ne függjek senkitől ilyen szinten és most pont erről lenne szó.
A szívem teljesen mást mond, mint az eszem. Szívem szerint rohannék hozzá, az eszem viszont azt mondja, hogy maradjak itt, itt van lehetőség, itt van jó munkahelyem, amit szeretek, nem kellene tőle függnöm. Mit kellene tennem? Melyikre kéne hallgatnom?
válasza:Én nem költöznék. Szakítanék, és megkeresném azt a férfit, akivel együtt kezdhetjük felépíteni a közös életünket. Ő a saját világába akar téged beemelni, amiben neked kell száz százalékosan alkalmazkodni. Költözz te hozzá, dolgozz ott, ahol ő mondja...
Én nem adnám fel a vágyaimat, amiért megdolgoztam, egy önző férfiért. Biztos megbánnád. Ha nem most, akkor pár év múlva, gyerekekkel a válladon. Akkor már nem nagyon lesz választásod.
válasza: válasza:En nem tudom mit tanulsz, de csodalkozom, h. nem tudod: egy bizonyos szint felett mindenhol protekcio kell. Magyarul mas szerez poziciot neked.
Budapest utan sovarogsz? Ez egy magas eletszinvonal alatt elhetetlen varos. Minden egeszseges lelkuletu ember menekul legalabb az agglomeracioba, de inkabb messzebbre. A kultura belterjes, politikailag penetralt, az ejszakai elet meg eroltetett penzlehuzasrol szol. Ez ne tartson vissza egy boldog csaladi elettol, ha szerelmes vagy.
Nem Budapest után sóvárgok, de erről leírtam a véleményemet az előző kommentemben.
A mi szakmánkban szerencsére nem igaz, hogy mindenhova csak protekcióval lehet bekerülni. Kis városban, kevés lehetőséggel, kevés céggel igen.
Nagyobb városban, több lehetőséggel, több céggel, nem.
Az amúgy sem okozna problémát, ha egy-egy ember baráti viszony alapján beajánl valahova, aztán vagy felvesznek, vagy nem. De szerintem az elég komoly "függés", ha mindig a páromon múlik, hogy éppen van-e munkám vagy sem.
Azt hiszem az egyik válaszoló jól megragadta a lényeget, ez a legkomolyabb problémám, csak nem tudtam jól megfogalmazni. Hogy ő a kész életébe akar beemelni és gyakorlatilag nem lenne semmiről döntési jogom, csak arról, hogy kell-e ő így nekem, vagy sem.
válasza:Hát ha hagyjuk magunkat sablon-feminista szlogenek által befolyásolni, amik nem a konkrét problémáról szólnak meg azon agyalunk, hoyg mi lesz 5, 10 év múlva, akkor valóban baromi neház lesz a döntés, kedves Kérdező!
Egyszerűsítsük le. A házasságban bizony mindkét fél feladja a függetlenségét, képzeld. Aki úgy megy bele egy kapcsolatba, hogy féllábbal eleve kint van, az tuttira szakítani fog. Nemcsak ezzel a pasival, hanem bármilyen más pasival is. Ez a Te részed, amit tisztába kell tenned magadban, igen: mindkét félnek teljesen el kell köteleződnie a másik iránt (a férfinak is a nő felé), mert csak így fog működni a dolog, csak így tudnak minden örömet (!) kihozni egy elkötelezett kapcsolatból. Egyébként döcögés, feszültségekkel teli lesz.
A pasi viszont szerintem nem önző, ha képes várni Rád, és ha ott ő egy sikeres vállalkozó, akkor szerintem nem lenne rossz életed mellette és az ő helyében naná, hoyg én is szereznék a feleségemnek munkát! De ez nem azt jelenti, hoyg 10 év múlva, ha bukod a munkát, akkor megint ő fog szerezni Neked életed végéig. Ki a fene tudja, hoyg mi lesz 10 év múlva? Se Te, se ő! Ne 10 év múlván, hanem moston agyalj.
Ha az Egyetemet idén befejezed, az több szempontból jó dolog. Egyrészt szerintem is fejezd be, mert nemcsak olyan hülye indokok miatt, hoyg ha elválok, akkor legyen melóm, hanem bármilyen más normális ok miatt is célszerű szerezni egy diplomát, ha elkezdted. Addig nem muszáj megházasodni, és lesz időd rendbetenni magad, hogy mennyire elkötelezetten tudsz belemenni egy házasságba. Hidd el: aki nem elkötelezetten megy bele, annak nem lesz soha boldog kapcsolata, nyisd csak ki a szemed!
Ne bonyolítsd túl a dolgot, ne dőlj be bizonytalan vagy sablon- dumáknak, ha jüzanul leülsz és csak a közeli eseményekre koncentrálsz, akkor a szíved és az eszed ugyanazt fogja súgni, amit tök egyszerű követni: egyetem elvégzése után házasság azzal a férfival, akit szeretsz, és még van is időd megerősödni az elkötelezettségedben, és tuttira lesz melód ebben a hülye világban. Ha meg szórakozni akarsz, majd utazgattok, nincs megtiltva. Ennyi, nem kell bonyolítani.
válasza:Egy dolgot nem értek még, kérlek konkretizáld: most akkor együtt vagytok, vagy nem?
Mert ez mind szép és jó, de ma már nem úgy megy férjhez az ember, hogy előtte látta 10-szer a férfit, lehet tudni, hogy rendesen dolgozik és tud családot fenntartani, kábé vonzónak tűnik, és akkor hozzámegy az ember, aztán majd lesz belőle szerelem vagy nem...
Szóval - anélkül, hogy a hálószobatitkaidat firtatnám - pár szót írhatnál arról, hogy "meddig jutottatok" eddig. Mert továbbra is írom, hogy jó-jó a vonzalom, de valójában kapcsolat ez? Vagy még az sem, hanem arról kéne dönteni, megpróbáljátok-e egyáltalán az együttjárást...
válasza:Nem azért diplomáztam és diplomázok le ismét, hogy ha egyszer elválok, akkor legyen munkahelyem. Azért diplomázok le, hogy megtudjak állni a saját lábamon úgy, hogy azzal foglalkozok, amivel szeretnék! Ne függjek senkitől olyan szinten, hogy el kelljen tartani.
Nyilvánvalóan befejezem, hiszen nem külső hatásra kezdtem el, hanem azért, mert ezt szeretném csinálni! Annyira sok időm sincs már hátra, hogy bármilyen okkal is ésszerű döntésnek lássam otthagyni az egyetemet.
Hol tartunk? Gyakorlatilag fél éve egy párként viselkedünk, de hivatalosan nincs kimondva, hogy mi együtt lennénk. Ő is nehezen akarta feladni a függetlenségét, de főleg én vagyok ebben a hunyó, hiszen én vacillálok, hogy van-e értelme ebbe jobban belefolyni avagy sem.
Ha itthon vagyok, akkor az időnk jó részét együtt töltjük, eljárunk ide-oda, együtt alszunk és minden ami ezzel együtt jár. Ha feltenném magamnak a nagy kérdést, valószínű az lenne a válasz, hogy már egy pár vagyunk, de folyamatos "kérdőjel" ez közöttünk miattam. Most jutottunk el arra a pontra, hogy ő is azt érzi, hogy tisztáznunk kellene a helyzetet és én is azt érzem, hogy ez a "se veled, se nélküled" semmilyen kapcsolat már nem működik tovább. Ki kell mondanunk végre, hogy együtt folytatjuk tovább, vagy befejezzük most, ami közöttünk megy és esélyt adunk egymásnak a mással való boldogulásra!
Egyszerűen nyugtalanít az, hogy elmondta mit tud adni, ha kell kell, ha nem nem... én pedig egy teljesen más életet képzeltem el magamnak. Vagy beletudok olvadni az ő életébe, vagy nem. Ebben a kisvárosban nagyjából 2-3 olyan kisebb cég van, ahol elhelyezkedhetnék a végzettségemmel, oda is be kellene tolni, mert telítettek és nem is kifejezetten vonzanak.
Ahol jelenleg Budapesten dolgozok, ott konkrétan kapkodnak a hasonló végzettségű emberekért, ezért voltak hajlandóak engem pl. már diákként alkalmazni. A legtöbb céghez mindig jól jön az ember, nem kell kuncsorogni. A jelenlegi munkahelyemet szeretem, tárt karokkal várnak nyártól is, miután lediplomáztam.
Elég makacs vagyok egyébként, gondolom ez feltűnt. Szeretek menni a saját fejem után, nem szeretem, ha lekorlátoznak, vagy megmondják, hogy ezt és ezt kell csinálnom. Normális határok között persze muszáj az életben alkalmazkodni, de azt most egy kicsit soknak érzem. Nehéz kérdés. Ha hajlandó vagyok ott élni, ahol nem akartam és ott dolgozni, ahol nem akartam, akkor boldog lehetek vele. Ha nem, akkor boldog lehetek a munkámban, de a magánéletem ismét a nullán áll.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!