Van létjogosultsága egy ilyen kapcsolatnak?

Kezdek beleszeretni egy férfibe. Most járunk azon a ponton, hogy el kellene döntenem, hogy engedek neki, avagy sem. Én 24 éves vagyok, ő 37. Vonzódunk egymáshoz és a személyiségünk is nagyon hasonló, jól meglennénk, de több ponton is úgyérzem, hogy ha őt választom, akkor fel kellene adnom önmagam.

Nem tudom, hogy ilyen korkülönbséggel működne-e közöttünk ez a dolog. Neki már teljesen más jellegű problémái vannak, mint nekem. Megvan a biztos élete, saját anyagi háttere, nekem nincs semmim.

Ő nem akar már költözni, letelepedett egy vidéki kisvárosban, a szüleim ott élnek, én Budapesten élek (tanulok és dolgozok) jelenleg. Pozitívum lenne, hogy a szüleim közelében élhetnék, de számomra nem lenne ott sok lehetőség. Ez a férfi azt mondta mindent meg lehet oldani, találunk nekem is munkát, valahogy még is az az érzésem, hogy feladnám önmagam, ha hozzá költöznék, tőle függnék, ő szerezne nekem állást. Saját cége van, rengeteg kapcsolattal, tudom hogy nem esne nehezére (ha más nem a saját cégében alkalmazna), de pont azért tanultam ennyit, hogy soha ne függjek senkitől ilyen szinten és most pont erről lenne szó.

A szívem teljesen mást mond, mint az eszem. Szívem szerint rohannék hozzá, az eszem viszont azt mondja, hogy maradjak itt, itt van lehetőség, itt van jó munkahelyem, amit szeretek, nem kellene tőle függnöm. Mit kellene tennem? Melyikre kéne hallgatnom?