Mondtam a férjemnek hogy nem hiszek a férfi nő barátságban. Ő viszont azt mondta, hogy nő nő között nincs igaz barátság, vagy nagyon ritka, mert előbb-utóbb vetélytársat látnak egymásban. Szerintetek melyikőnknek van igaza?

Én meg nem hiszek a gravitációban, mégis létezik.

Egyikőtöknek sincs igaza.

Nekem még férfi barátom sose volt, mert egy idő után mindig többet akartak. A legközelebbi barátaim mind nők.

Szóval én sem hiszek a férfi-női barátságban.

Nők szerintem akkor lehetnek vetélytársak, ha ugyanaz iránt érdeklődnek. Nekünk még nem volt ilyen, mert más az ízlésünk. Viszont ismerek olyan férfiakat, akiknek a barátságuk azért szűnt meg, mert ugyanarra a nőre hajtottak.

Nekem az egyik legjobb barátom férfi, és nincs köztünk semmi és nem is érzünk egymás iránt semmit.

szóval én hiszek a férfi-nő közti barátágba

Mind a kettőtöknek! :) A ffinői barátság elvileg lehetne, de mivel az emberek elég boldogtalanok, sokszor egymás karjaiba zuhannak. A nők közt pedig nincs olyan mély barátság, mit a férfiak közt: a férfiak bajtársiasak, a nők nem...

*

"A férfiak közösségének még senki sem szentelt különös figyelmet. Mindenekelőtt a szövetségnek, a szerzetnek, asz egyesületnek, a hadseregnek.

...

Hogy ebben mi az öröm és a komolyság, azt minden férfi tudja. Tizenegy férfi szövetséget köt és szemben áll másik tizenegy férfival; a feladat az, hogy a labdát az ellenfél kapujába rúgja. Ez a futball. Minden együtt van, ami a férfikollektívumot jellemzi: a szabály, a fogadalom, az egyenruha, az ellenfél. S a játék olyan fontos, hogy ötvenezer ember nézi lélegzetfojtva.

...

Lehet, ezt értette Aristotelés, amikor azt mondta, hogy a közösség ősszava: a Philia."

[link]

Mindenki mást gondol a barátságról. Van aki ezt, van aki azt. Én azt mondom adott egyénektől függ, hogy mi létezik. Nekem van legjobb barátnőm és barátom is. A barátnővel lassan inkább testvéri a viszonyunk, mivel több, mint 10 éve ismerjük egymást, szinte együtt nőttünk fel. Én a kamaszkorból nőttem ki, ő felnőtt, azóta családot alapított, nekem az eljegyzés kopogtat lassan az ajtóban, van köztünk 5 év, egy közös érdeklődési kör hozott össze minket. Talán az életkor miatt vagy a fene se tudja miért, de sose vetélkedtünk. Meg rajta kívül csak egy lány barátom van, nem igazán jövök ki a lányokkal, elég fiús a gondolkodásom, legalábbis azt mondják. A legjobb barátommal pedig csak azért létezhet a barátságunk, mert soha nem akart egyikünk se többet a másiktól. Egyikünket se mozgatja meg a másik, mint férfi vagy nő. Kedveljük egymást, nagyon is, de nincsenek pillangók és a többi, szexuálisan pedig egyáltalán nem vonz és viszont se. Teljesen ellentétes vagyok a zsánerével, (ő is az enyémmel) ez az eddigi barátnőit nézve is látszik, és ez a barátnőknek is feltűnt ezért sose féltékenykedtek. Mondjuk nem is töltött sose velem több időt, mint az aktuálissal. Viszont szerelmi bánat idején mindig a másik vállán sírtuk ki magunkat illetve adtunk tanácsot mit ronthatott el. Na meg a "fiús" dolgokat is csak vele tudom megbeszélni, mint a legújabb mmo vagy videókártya... :D

Kamaszkoromban viszont volt olyan fiú barátom akiről azt hittem mi de jó barátok vagyunk, aztán kiderült, hogy ő többet érez és ez bonyodalmakat okozott, mert én nem. Évekig ment a se veled, se nélküled, mert én nagyon jó barátként gondoltam rá, ő meg mindig bizonygatta, hogy mégse szeret, aztán mindig kiderült, hogy de mégis, így végül teljesen megszakítottuk a "kapcsolatot". A lány barátok meg csak elkoptak mellőlem mikor rájöttek, hogy nem vagyok lányos lány, és kiborít a legtöbb lányos téma illetve tevékenység.