Mit gondoltok, ha egy kapcsolatban, az egyik ember hónapokig távol van, akkor derül ki, hogy ő e az igazi társ és ez egy jó próba? Vagy ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy ő e az igazi társ, nem kell ilyen hónapokig távollét?

Szerintem (tapasztalatom alapjan) a tavollet rosszat tesz a kapcsolatnak. Foleg ha honapokig nem talalkoznak a felek. Olyankor az ember megszokja a masik hianyat es rajon, egyedul is boldogul, eli az eletet, a mindennapokat es mar az lesz furcsa ha a parja visszater az eletebe. Talan a hosszu ido egymas nelkul az erzelmeket is elpusztitja. A szerelem csak szeretette valik.

De megegyszer leirom, ez csak az en szemelyes tapasztalatom, nyilvan minden ember mas.

A távollét olyan a szerelemnek, mint a szél a tűznek: a kicsit eloltja, a nagyot még nagyobbra lobbantja.

Umberto Eco

Mi szakítottunk egyszer, külön voltunk 4 hónapig, aztán újra összejöttünk. Azóta erősebb, jobb, stabilabb a kapcsolatunk, mint valaha. Úgy gondoljuk, egymással fogunk élni ezentúl életünk végéig. Tehát nekünk jót tett.

De azt nem bírnánk, ha távkapcsolatban élnénk. Szerintem az nem kapcsolat. A kapcsolat folyamatos interakció, ami hetekig tartó kihagyásokkal nem lenne az. Szerintem.

Hát fene tudja, szerintem azt mindenki tudja, érzi a lelke mélyén,hogy akivel van az neki az igazi társa, vagy nem.

Nem kell hozzá távollét. De sok minden kiderülhet a másikról egy ilyen nagyobb külön élés alatt. Hogy az jó vagy rossz lesz, az utólag válik el. Lehet borul minden, lehet sokkal közelebb kerültök egymáshoz.

Nálunk borult minden, mondjuk én előtte is éreztem hogy nem az igazi számomra...be is bizonyosodott hogy nem állta ki a próbát.