Az olyan szülő aki fiatal korában zulott, sok egyejszakas kalandban vett részt milyen erkölcsi alapon kritizálja a gyerekét?

Mellesleg én pont elég sok durva dolgot csináltam fiatalon. De őszintén szólva nem teljesen amiatt mondom a gyereknek, hogy ő ne csinálja ezeket, mert most már annyira rossznak gondolom. Hanem azért, mert felnőtt fejjel már látom, hogy sok olyan húzásom volt, aminél csak a jó ég tudja minek köszönhetem, hogy nem történt semmi komoly bajom. Mert így visszatekintve már látom, hogy simán lehetett volna. Pl. fiatalon simán elmentem kétszáz kilométerrel odébb bulizni, aztán vígan elmentem olyanhoz aludni, akit ott ismertem meg, gondolván, hogy "ugyan, nekem ebből mi bajom lehet?". Oké, tök jó, hogy nem lett semmi bajom, sose raboltak ki, nem erőszakoltak meg, nem adtak el, de 19-20 évesen úgy gondoltam, hogy ilyen egyáltalán nem is történhet pont velem. Most meg már tisztában vagyok vele, hogy ilyesmi igenis előfordul, és velem éppúgy megtörténhetett volna, mint azokkal, akiknek nem volt ilyen szerencséjük, mint nekem.

Akármilyen hihetetlenül hangzik, de az olyan szülő szereti a gyermekét.

amúgy sztem felmerül a hitelesség kérdése is. Nekem (bmiről legyen szó), fontos h hiteles legyen amit az illető mond. Namost nyilván úgy tud a leghitelesebb lenni, ha tudja is, h miről beszél.

Nem is biztos, hogy kioktatja..., mivel neki "az" a termeszetes! A szomszed ilyen. Ruhellem... Erre mondja'k: "anyja lanya" -.-

Nem az erkölcsi alapról van itt szó, csak egy ostoba és buta illető nem látja be azt, hogy a szülő jót akar neki. Az ilyen buta emberek szokták csak azért is az ellenkezőjét csinálni, utána persze ráb.sznak és akkor megy a nagy sírás-rívás. Más kérdés, hogy a szülők sem tévedhetetlenek, és nem mindig ismerik fel, hogy mivel tesznek a legjobbat a gyereknek.

Folytatom, mert kétlem. Az okos ember nem ítélkezik más hibáin, hanem abból tanul! És ezzel ismételten válaszoltam a kérdező felé is.

Olyan alapon, hogy normális esetben a szülők szeretik a gyerekeiket, és a legjobbat akarják nekik. Ami rossz tapasztalatuk volt, vagy utólag belátták, hogy veszélynek voltak kitéve, óvnák a gyereküket tőle. Egy jó szülő nem csak fizikailag szeretnék a gyerekét biztonságban tudni, hanem érzelmileg, erkölcsileg is. Meg sokan vannak vele úgy szerintem, hogy őket nem védte senki, nem látták el jó tanácsokkal a szüleik, nem érezték, hogy számíthatnak rájuk, ők azt szeretnék, hogy a gyereküknek ezt is megadhassák. Felnőtt ember már tudja, hogy nem attól lesz menő, ha sok egy éjszakás kalandja volt, sokat züllött. Sőt, inkább kiégett, üres, csalódott lesz ettől.