Szerintetek nem furcsa apám gondolkodása? Minden szülő így gondolkodik, vagy csak egyéni gond ez?

A helyzet az,hogy munkát keresek külföldn2 szakmám van és beszélem az ország nyelvét ahova menni szeretnék.

Az egyik szakmám szakács,apám egyfolytában azt hangoztatja,hogy minek erőltetem a vendéglátást,mondom azért mert ehhez valamennyire értek,ha nem is vagyok benne profi,de van benne tapasztalatom.Most jelentkeztem pár munkára külföldre,de nem jött össze a dolog.Majd felhívja anyámat,hogy minek erőltetem a vendéglátást,miért nem megyek el segédmunkásnak.Most komolyan a legtöbb sülő arra ösztönözné a gyerekét,hogy segédmunkás legyen?Most őszintén?Szerintetek ez normális hozzállás?Én nekem semi bajom vele,ha nincs más,akkor megcsinálom azt is.Sőt dolgoztam már Ausztriában segédmunkásként 3 hónapot,amikor nem volt más.De ha van lehetőségem az a szakmámban,amit oké annyira nem szeretek,de inkább csinálom azt mint hogy segédmunkás legyek.Most őszintén,szerintetek az normális,hogy egy szülő a gyerekét segédmunkára ösztönzi?Nem lenézés ez egy kicsit,valami olyasmi,hogy másra úgy sem vagy képes?Persze a szükség nagy ú,ha lenne lehetőség,be is vállalnám,ahogy annak idején tettem.De ez olyan nagy életcél,hogy a gyerekünket segédmunkára bíztassuk?Én gondolkodom hülyén ezekről a dolgokról?