Szerintetek egy hosszú távú komoly párkapcsolatban mennyire fontos faktor a hasonló értékrend, érdeklődési kör, életstílus?

A cikkről:

Popper Péter még nem látott ilyen asztalt: [link]

:-)

Amúgy én egyáltalán nem akarom a családi mintát leutánozni, nem volt jó gyerekként, ezért másképp szeretném csinálni, ha családom lesz. Szóval helytelennek tartom esélyt sem adni valakinek csak azért, mert esetleg más körülmények között kellett felnőnie.

Komolyabb dolgokban, fontosabb életszemléletben fontos a közös értékrend. Példának említeném a gyerekvállalás kérdését.

A különböző érdeklődési kör még áthidalható általában, egy jól működő kapcsolat nem megy tönkre attól, hogy más zenét szeretünk mondjuk.

Az különböző életstílus akkor nem okoz problémát, ha a másik stílusát tolerálni tudjuk, esetleg még tisztelni is.

Érdeklődési kör nem feltétlenül, ha egyik sem nézi le a másikat emiatt, és ha azért sikerül találni olyasvalamit is, amit mindkettő élvez. Párom pl. levéltárban térképez fel családfát szabadidejében meg Wikipedia-cikkeket ír, amikhez én nem értek, és annyira nem is érdekelnek, én pedig kézműveskedem, amihez ő nem ért.

Életstílusbeli egyezés már csak praktikus okok miatt is jóval fontosabb. A rózsaszín köd után marha idegesítő lehet, ha valaki csak sötétben tud aludni, a másik meg csak lámpafénynél, ha az egyik 10kor aludna, és 6kor kelne, a másik meg 4kor érkezik meg a buliból, és felzörgeti a párját...

Értékrend bizonyos mértékig fontos, hogy egyezzen. Mi pl. apróbb politikai ügyekben nem értünk egyet (ő konzervatívabb és radikálisabb egy picit, míg én mérsékeltebb és liberálisabb), de az alap pl., hogy vallás, gyerekneveléshez való hozzáállás, családhoz való hozzáállás egyezzen.

Kérdező, nagyanámmal kiszúrtak és nem kap nyugdíjat, elég kevés pénzből élnek nagyapámmal, de korábban is szerényen éltek, mégis felneveltek 3 gyereket, és kitartottak egymás mellett a szegénységben is több, mint 50 évig (ne hidd, hogy akkor hűségesebbek voltak az emberek, akkor is voltak széteső családok, hűtlenkedés, alkoholizmus... stb.)

A másik nagyszüleim szegénységben neveltek fel 7 gyereket (úgy, hogy az első ráadásul nem is közös gyerek volt, mert mamám első férje meghalt háború miatt, és egy közös gyerekük csecsemőként halt meg az szegénység miatt, apám később született) és mindezek ellenére végig kitartottak egymás mellett. Jóban-rosszban.

Erről kellene szólnia egy kölcsönös szereteten alapuló párkapcsolatnak. Ahol a szegénység megölheti a kapcsolatot, ott nem is volt soha igazi kölcsönös szeretet egymás iránt.