Férjek, párok férfi tagjai, ha a feleségetek/kedvesetek mondjuk 2 nap egymás után későn ér haza munkából, és emiatt nektek kell összedobni egy kis kaját. /? többi lent/

#20 Köszönöm, hogy megerősítetted amit írtam. Még ha nem is ez volt a szándékod. :-)

"még nem vagyok feleség" :-) MÉG nem, de talán hamarosan. :-) És biztos vagyok benne, hogy jó feleség leszel. :-)

"csak 22" De jó neked. :-) Töltsetek együtt minél több időt, mert többet nem leszel ilyen fiatal. :-(

Csak ismételni tudom magam, legyetek őszinték egymáshoz, és ne hagyd, hogy a megkeseredett emberek befolyásoljanak. A szíved (eszed) tudja, hogy mi a jó neked/nektek.

És kívánom nektek, hogy az életben soha nagyobb gondotok ne legyen ennél a kérdésnél. :-)

21-es: komoly összefüggési tévedések vannak itt (20-as vagyok). S nem is fogjuk soha megérteni egymást. Hála istennek! Ezért nem vagyok én senkinek második műszakos robotja, ezért keresek annyit, mint a férjem, s ezért viselünk minden terhet közösen a házasságunkban, s erre büszkék is vagyunk.

Így a férjem nem egy éretlen tunya alak, én nem vagyok a cselédje, a gyerekeink az egyenrangú példát viszik tovább, s soha, semmiben nem lesznek kiszolgáltatva ők sem senkinek. S ez erő, boldogság és szabadság.

#23 Őszintén remélem, hogy ezt nem csak bebeszélted magadnak, és a férjed is így gondolja. És, hogy nem egy álomvilágban élsz.

És igazad van, soha nem fogjuk megérteni egymást. Az én személyiségem nem engedi, nekem, hogy bárkit is lázítsak.

A továbbiakra már nem reagálok, mert nem ide tartozik.

Neked is sok boldogságot kívánok. :-) (Még ha túl büszke is vagy hozzá.)

24: Megszólíttatás (s nem vita) okán erre még reagálok: pontosan tudom, hogy miről, mit gondol az életre választott társam, ahogyan ő is, hogy mik az én gondolataim. Kommunikáció nélkül eléggé nehézkesen működnek a kapcsolatok, amint ez ezen a portálon is kismillió esetben kiderül.

Jókívánságodat pedig köszönöm. Az utána csatolt vállveregető megjegyzést pediglen visszautasítom, ui. nem megmosolyogtatóan vagyok büszke, hanem pontosan annyi jogom és kötelességem van, mind munkában, mind párkapcsolatban, mint egy férfinak, horribile dictu. Még akkor is, ha (jelenleg) ezt a széles, egyszerűbb tömegeknek nehezére esik beemelni.

Lázítás: az nem lázítás, hogy a tűrés magasztos oltárára nem szeretem látni kiterítve (tipikusan a nőket) az emberi lényeket, miközben vélt magaslatról mosolyognak rájuk lenézően, hogy de hát ilyen az "igazi nő". Mert nem ilyen.

Továbbmegyek: az igazi férfi nem akar cselédet csinálni az élete társából. Mert nincs szüksége erre a hamis visszaigazolásra vélt nagyságáról. Az igazi férfi.

Kedves kérdező, te pedig vesd le a kényszereidet, s beszélj meg egy olyan munkabeosztást otthonra a társaddal, mi mindkettőtöket pontosan egyformán terhel a mindennapokban, hiszen a munka világa is egyformán terhel benneteket!

És igen, akkor is igazi nő, értékes, szerethető személyiség vagy (SŐT!), ha nem vállalsz otthoni pluszrobotot. Aki a pluszmunka nélkül nem fogad el, az keressen magának mindenescselédet, vagy több pénzt, amivel ki tudja azt fizetni egy bejárónőnek.

A valódi párkapcsolat fele-fele alapon terhel.

Minden jót kívánok, minenkinek.