Hogyan is van ez? Nekem kötelességem besegíteni anyámnak a féltesóim körül, de részéről kegy, ha pár percre figyelnie kell az unokákra?

Elég korai gyerek vagyok, anyám csak 17 volt mikor születtem. Engem leginkább az apai nagyszülők neveltek anyám asszisztálásával. Apám nem volt része az életünknek.

Most együtt élünk, anyám, a párja a (jelenlegi párjától született) féltesóim és én a párommal a 3 gyermekünkkel.

Anyám természetesnek veszi, hogy én mindig rendelkezésére állok, ha neki szüksége van valamire, bármire. Sokszor úgy érzem inkább tart házvezetőnőnek és pesztrának, mint a lányának. Én próbálok segíteni neki, de azért nem szeretnék a cselédje lenni.

A tegnap esti húzása kiverte nálam a biztosítékot. A fiam hazahozott az oviból egy hányós hasmenős vírust, amiből a gyerekek 1-2 nap alatt kigyógyultak, én meg már egy hete szenvedek tőle. A gyerekekkel tegnap az udvaron játszottunk és én éreztem, hogy megint mennem kell, ezért megkértem anyámat, aki rejtvényt fejtett a teraszon, hogy egy kicsit figyeljen rájuk. Mire egy olyan kioktatást kaptam, hogy szóhoz sem jutottam. Röviden annyi volt a lényege, hogy nekem nincs jogom az ő nyugalmát zavarni. A gyerekeket magamnak szültem, ne az ő nyakába varrjam őket állandóan...

Rendben én megértem, hogy az utóbbi héten többször is kértem tőle ilyet, de azért ez egy kicsit szíven ütött. Ma reggel meg mint akinek nem is rémlik a tegnapi, szólt, hogy mikorra menjek a húgomért a táncra. Persze megsértődött és óriási hisztit rendezett, mikor mondtam, hogy ma nekem nem jó.

Lehet, hogy én voltam túl engedékeny eddig, de tudnátok segíteni, hogyan változtassak ezen, ha a költözés kizárt?