Még otthon élő 30 körüli fiatal felnőttek / és szüleik/ számára mennyire természetes, hogy a fiatalt eltartják?

Ha nekem szólt a válaszod nagyon nagyot tévedtél! (19 évesL)

Tudod a szüleim is szegények, én se keresek túl jól és a párom se, szegényesen élünk de szeretetben!

Tudod itt vidéken nemkell 100 e egy hónapra.

25 e az albérlet, és 20 körül van a rezsink!

A középsulit se tudtam befejezni mert nemvolt pénzünk ennivalóra és vonatjegyre!

Szóval ne ítélkezz amég nemtudsz semmit.

A párom rossz körúlmények között élt eddig a nagyapjával, mivel a szülei nem élnek.. És itt is mindig csak veszekedtek..

Szóval máskor 2x gondold végig mit írsz.

"En az elso naptól, hogy dolgoztam, hozzajarultam a háztartáshoz. Az én gyerekem is ezt fogja tenni. Én fog élősködni, elvarni, hogy mindent a feneke alá tegyünk. Még kell érte dolgoznia."

Ennek csak nevelési célzata van. Hogy önállóságra nevelje a gyereket. De ha a gyerek önálló, ezek a "pénztologatások" tök fölöslegesek. Nekem is haza kellett költöznöm egyszer 30 körül, kérdeztem anyukámat, hogy adjak-e a rezsibe, ő meg kerek szemekkel nézett, hogy mi a bánatnak, ki tudja fizetni, köszöni szépen. Egész egyszerűen nem az volt a téma a háttérben , hogy most itt a kényelmes ingyenjólétben majd én elleszek életem végéig. És ezt mindenki tudta.

Szóval ez a rezsibe adás csak egy lecke. Ha a gyerek megtanulta, (és a szülőnek van pénze rá persze! mert ha nincs akkor szükséges) akkor teljesen fölösleges.

Lehet hogy sokan azt gondolják hogy ha valaki otthon van a szüleivel akkor az a család gazdag lehet. Én pont ellenkezőleg gondolom. Aki otthon van az a család leginkább szegény és rá vannak kényszerülve hogy a család minden tagja a családdal törődjön. Vagyis nem engedhetik meg maguknak azt hogy idejüket és energiájukat idegen munkahelyen csesszék el. Ha édesanyám nem lett volna rokkant, valószínű én is elhelyezkedtem volna a diplomámmal vagy külföldön dolgoztam volna.

Persze azért nem mindig a szegények választják az otthon maradást, hisz az igazán gazdagok sem dolgoznak sehol, még a saját cégükben sem.

Idehaza az otthon maradás inkább egy kompenzálás, vagyis olyanhoz nyúlunk (otthon maradás) amihez a leggazdagabbak szoktak hogy így legalább átlagos színvonalon élhessünk.

Nekem nem volt termeszetes. En videki vagyok, hetvegente jartam haza olyankor is probaltam segiteni legalabb a haztartasban (huszodneves koromtol kezdve). Testverem teljesen masmilyen, o amikor nem volt mu kaja se segitett otthon es a szuleimnek meg teljesen termeszetes volt, hogy ok foznek, mosnak, takaritanak es eltartjak a testverem. Ugyanez volt a felallas mas rokonainknal is. En mindig megkerdeztem adjak-e be a rezsibe vagy fizessek e valami minimalsi alberlet szeru dijat (mert nekik nagyon keves penzuk volt es az o vacsorajukat ettem, az o vizuket hasznaltam stb.), nagyon nehezen akartak elfogadni, amig nem fogadtak el addig igyekeztem bevasarolni nekik olyan eteleket hazavinni, amiket szerettek de nekik nem futotta ra. Amikor testverem lakott naluk neki ilyenek eszebe se jutottak. En szoltam ra, hogy go dolkodjon mar el egy kicsit, na utana besegitett.

most par evvel idosebben testverem mar ha otthon lakik (idorol idore elofordul) mar segit (nem rezsivel, de minden egyebbel).

A sajat es a kornyezetem tapasztalatai vegyesek: imserek szulot akinel nem gond a jol kereso gyermek vagy a munkanelkuli eltartasa sem. Vannak huszon/harminceves "gyerekek", akiknek termeszetes, hogyha meg otthonelnek akkor anyagilag vagy maskepp besegitenek (elnek mint egy egeszseges nagy csalad ahol mindenki gondol a jovore is). Es vannak olyan fiatalok is, akiknek meg az a termesztes, hogy nem segitenek otthon, eszukbe se jut beadni a rezsibe es nem mellesleg maguknak se gyujtenek, hanem a havi tobb szazezret is siman elkoltik. Na ez utobbi az az eset, ami szerintem nem elfogadhato es a szulo es a gyermek egyarant hibas a kialakitasaban es fenntartasaban. Ez nevelesi kerdes. Ilyen jellegu problema erdekes modon elsosorban anya-fiu kapcsolatoknal jon elo. Altalaban a lanyoknak jobban eszukne is jut segiteni a szuloknek es otthon, es a lanyokra hamarabb is raszol az anyjuk, hogy kapjak ossze maguk. (Ezt most az egyutt lakunk felnottkent esetekre ertem.)

Helyzettől függ.

Ha saját hibáján kívül nincs jelenleg munkája, akkor természetes, hogy a szülők támogatják anyagilag, amíg talpra tud állni, hiszen mégis csak az ő gyerekük, még ha nem is kisgyerek már.

Viszont ha van munkája és abból nem ad haza elég pénzt, vagy pedig lusta munkát keresni és csak ingyen él otthon, akkor szerintem rosszul teszik, ha támogatják ebben.

Már kaptál rá választ.

Az, hogy kinek mi a természetes, elfogadott, normális, az a neveltetéstől és a szülői hozzáállástól függ.

Vannak szülők, akiknek minden örömük, hogy a gyermekük még 30-on túl is velük van, örülnek, hogy kiszolgálhatják, ennek "szellemében" önállóságra se nevelik. Náluk természetes az az állapot, amit felvázoltál. Fel se merül bennük, hogy másként is lehetne.

Ahol viszont a végtelen önzőség nem sikk,

az önállóság érték,

az anyagi függetlenség a "siker" része,

ott amennyiben sikerült ezt át is adni a gyereknek, ott a felnőtt "gyereknek" akkor se lesz természetes hogy felnőttként mások pénzén hédereljen, ha a szülők egyébként megengedhetik.

Hát kinek mi számít.

Annak sem sok értelme van, hogy 10-20 évig a szülőkkel élsz, és semmi életed nincs, semmire nem költesz, csak gyűjtögetsz hogy majd egyszer öregkorodra elköltözz.