Miért vagyok szomorú, és sírok majdnem minden este? Van rá megoldás? Ha igen mi?

jaj istenem de aranyos vagy :D de sajnos nem tudom mitől van nem stresszelsz valamin ?

Valami hiányzik az Életedből.Talán a párkapcsolat,talán a bulizás,ezt Neked kell érezned.Lehet,hogy besokalltál a nyüzsgéstől,depresszióba estél,vagy mélyen bánt valami,ami még nem került a felszínre eddig?Nézz mélyen magadba,és gondolkodj ezen!

Én is minden este sírok, hónapok óta, egy este sem kivétel. Pedig nagyon boldog vagyok. Van egy barátom akit mindennél jobban szeretke, a családommal jól kijövök, a suli jól megy...És mégis...Fogalmam sincs miért. Lefekszem az ágyamba, lekapcsolom a villanyt...és csak zokogok:S:(

xanax

...helyett: hagyd mindennek, hogy legyen. Legalább este, amikor semmire se készülsz (aludni se ugye, mert az is akkor jön, amikor hagyják), egyszerűen engedd, hogy a Rend vegyen körül. Ha rumli van, akkor is megállnak a helyükön a tárgyak, rend az is: a saját rendje. Minden úgy történik, ahogy kellett, az események az előzőekből következnek. Amire nincs semmilyen behatásod, azzal dolgod sincs, amire pedig van, az elsősorban gyönyörködtet az engedékenységével. Ami csak úgy eléd kerül, az se csak úgy kerül eléd, de ennél semmi több, semmi misztikum ám. Ami csak körülvesz, és amit csak megtapasztalhatsz, egytől egyig csoda: ilyenek a valódi hétköznapok. Persze álcájuk alatt mindig is ilyenek voltak. Egyedül annyi különböztette meg a szemedben őket a tömény csodától, hogy a megszokotthoz ragaszkodtál bennük. Ha a csodához ragaszkodsz, ami tényleg meg is mutatkozik mindenben, amikor nem sietsz tovább állandóan, akkor észreveszed, hogy mindig is ott volt. Gyerekként még volt szemed hozzá. Most is van, csak a zongorádon a kedves klampírozás helyett komplett műveket kell játszanod, senki se tudja, miért, és senki se tudja, kell-e. A csodás hétköznapiság, a hétköznap dugig csodákkal, minden részecskéje egy-egy nevetés, minden megnyilvánulása egy-egy gyerekvers. Ha bedőlsz a káprázatnak, van miért sírnod, de elég egyszer merned megállni, és átlátni a teljes képet. Ahogy akkor, egy-kétéves fejjel. Akkor ismét visszatérsz a természetes formulához: ha az esés fáj, vagy a pocak, akkor van helye sírásnak. Máskor mindig csak a nyitott szem. Üdv közöttünk :)

Velem is ez van de nem tudom miért és van olyan ember a válaszok között aki nem tapasztalt ilyet annak nem kivánnám soha mert nagyon rossz érzés..