Menyasszonyommal 3 éve vagyunk együtt, az anyósom rendes ember és kedvel, de néha úgy érzem túlzottan távolságtartó. Mi baja lehet velem?

Nálunk ugyanez van, csak én vagyok a lány. Próbálok anyósjelölt kedvében járni, meghallgatom amikor beszélgetni szeretne, jó fej vagyok, segítek a házimunkában (már ha hagyja) aztán mikor kezdem úgy érezni, hogy sínen vagyunk és jó véleménnyel van rólam, hátulról mellbe szúr. Panaszkodik rám a barátomnak (különböző ürügyekkel amik alaptalanok, vagy meg sem fordul a fejemben, hogy zavarja, mert nem szól róla), megjegyzéseket tesz, hisztériás nagyrohamokat kap olyan problémáktól amiket két mondatban meg lehetne oldani, de ő teljesen felfújja...

Szerintem féltékeny rám, ez lehet az "elveszi tőlem a kicsi fiamat" effektus. Igazából nem hiszem, hogy tudnék tenni ellene. Mivel nála lakunk nyelek, és próbálok továbbra is a kedvében járni. Aztán ha elköltöztünk végre, akkor befejezem a hason csúszkálást, mert nem az én világom.

Szerintem a te anyósod is ilyen furán van összerakva. Van baja veled, de nem mondja a szemedbe ahogy nálam sem. Pedig rengeteg idegességet meg mérgelődést meg lehetne oldani egyenes beszéddel.

Esetleg mondd meg neki, hogy így érzel, és kérdezz rá, miért csinálja ezt. (sajnos ez az én esetemben nem opció, mert letagadná)