A ti családotokban is vannak, akik szerint a tanulás, a szellemi munka nem fárasztó? Akik ezt vallják, nekik milyen végzettségük van? Mennyit tanultak?

Nézd, teszem azt a kőművest, aki reggel hatkor már javában dolgozik és este 8-kor végez jó esetben nem fogod tudni meggyozni arról, hogy a tanító néni reggel 8 és délután kettő között mást is csinál, minthogy a lábát logatja és ki adja a feladatot.

A fizikai munka más módon faraszt, mint a szellemi. Fizikai munka után esélyes, hogy nem mész már el edzeni, de szellemi munka után simán, sőt, kimondottan jól is eshet, hogy a tested is lefarad. Nem kell velük foglalkozni, ez a megoldas

A családomban szerencsére nincs, de sokszor lepődöm meg cikkek kommentjein, amiből az derül ki, hogy csak a fizikai munkát tekintik munkának. Ők maguk többnyire tanulatlan, képzetlen emberek.

Nem kell velük foglalkozni!

Én fizikai munkát végzem és néha tényleg ledobbenek mennyire eltulozzak a szellemi tevékenységet. Ez is munka, szó se róla, vizsgaidoszakban engem is megviselt a sok stressz, a folyton ülés. Fontos lenne, hogy egyszerre tornazzon a test és a szellem. Én azt vettem észre magamon, hogy nem elég fizikálisan teljesitenem, közben azért agyban is ott kell lennem, mert ha csak nem szalagmunkat végzek, akkor nagyon nem mindegy hogy rakok össze vmit. Így a nap végére szellemileg meg testileg is sokszor le vagyok amortizalva.

De azt még hozzateszem, dolgoztam napszamba is, reggel 7 tol este 9ig guggoltam a krumplifoldon, mondanom sem kell, négykézláb kusztam haza a faradsagtol és őszintén, még zuhanyozni is alig volt erőm. Nekem tényleg nem tudja bemagyarazni egy irodista, aki a klimaban üldögél, hogy mennyire elfáradt. Igen, az is egy munka, nem becsülöm le, de ne dramatizaljon már, mert ez mások számára igen sértő, akik viszont azt kapják meg, miért nem tanultál jobban, akkor nem kéne most ezt vagy aztcsinalnod MagMagyarán: egy kis empátia emberek! A lényeg, hogy mki végezzen érdemi munkát, akárhol is van!

Az a munka, amivel faxául keresel.

A többi az csak mártírkodás.

Én azok között a szerencsések között tartozom akiknek van tapasztalatuk irodai és fizikai munkában is. Dolgoztam több évig gyárban szalag mellett. Maga a munka fizikailag nem fárasztó, de szellemileg nagyon. Napi 12-14 órán keresztül pörögni gyorsan, hogy minden egyes panel lemezre a pontos csavarokat tegyem rá, figyelve, hogy ne keverjem őket, mert akkor jött az ordibálás nos lefárasztja az embert. Igaz, gondolkodni nem kell, de figyelni annál inkább. Dolgoztam nyomdában a kötészeten. Fizikailag és szellemileg is terhelő. Itt már nem csak figyelni kellett, de még emelni azokat a nehéz kinyomtatott íveket amit a hajtógatógépbe beteszed, majd kiveszed és rakod le a raklapra, szépen sorban. Figyelni, hogy tökéletes legyen az a hajtás, vagy jól működjön a ragasztógép. Sokszor 12 óráztam, ami azt jelentette, hogy 11 órán keresztül álltál, mentél, sokszor az 50 fok melegbe, mert légkondi az üzemterületén nincs, és a gépek is ontják a meleget. (persze az irodában meg pulcsiban ültek az irodisták mert fáztak a légkondi miatt) Itt mindig baromi fáradt voltam, és én sem értettem, hogy miért nyafognak az irodisták, hogy olyan fáradtak.

Jelenleg irodában dolgozom, és elektronikai cégnél. Reggel 8-tól fél 5-ig szól a munkaidőm. Szellemileg megterhelő, hiszen figyelni kell mit csinálok. De bevallom, fele annyira nem szakadok meg a munkában mint amikor gyárban vagy nyomdában dolgoztam. Nyáron légkondiban ülök, és bár én nem kávézom, de akkor megyek kávézni amikor akarok. Sokszor van, hogy feljön valami téma, és legalább 10-15 percig nem dolgozunk hanem beszélgetünk. Az utóbbi időben inkább csak az fáraszt, hogy ülök a székben. Ezért elkezdtem konditerembe járni, hogy mozogjak is valamit. Régen erre energia már rég nem maradt.

Igen, el lehet fáradni az irodai munkában is, de messze nem annyira mint aki fizikai munkát végez.

43/N

Nagyapám.

Végzettség? Ne röhögtess, a nevén kívül mást

nem tud leírni.

Természetesen csak az munka, amiben még

lehet izzadni, és minimum pénzt fizet.

És mivel apám kombájnnal arat, már nem is

dolgozik.

A férjem három műszakban dolgozik, igaz ül,

de harminc ember foglalkozik azzal amit ő

méretre csiszol, és ellenőrzi a minőséget, ha ő

valamit elcsesz, a fél sor leáll.

Ezért túlóra nélkül megvan a havi 240ezer.

Minimum.

De ültessük be a hátsó kertet krumplival, mert

micsoda jó az...

30ezer a befektetés. (ültetőburgonya,

növényvédő) kijött úgy ötven kiló eléggé fos

minőségű krumpli.

Kiszámoltuk , hogy ha a krumpli ellátása, és

betakarítása helyett túlóráztam volna a

férjemmel együtt, 70ezret kerestünk volna. És

ebből sokkal több jó minőségű krumpli

kijönne.

Ezt így el is mondtuk neki, erre kijelentette,

hogy szerinte a férjem lop, azért keres ennyit

(Igen, a lopást feltűntetik a bérpapíron :))

Rá kellett jönnöm, hogy erről meggyőzni

Nagyapámat kb annyira esélyes, mint egy

bigott katolikussal Darwin munkásságát

elhitetni..

Ugyanis ez is afféle hit.

Nagyszüleim azt tanították anyumnak, hogy a nő ne tanuljon, menjen férjhez, majd az eltartja. Nem így lett, nehéz fizikai munkát végzett évtizedekig, most éppen porckorongsérve van. Engem úgy nevelt, hogy minimum az egy diploma. Meglett, mondhatjuk, hogy nevetve, mert imádtam ott tanulni, szóval kaland volt, de elhelyezkedni vele már nem tudtam. Kínlódtam közmunkásként 60k-ért, pakoltam Tescóban 10-12 literes zsugor tejeket, üdítőket, álltam kasszában 8-10 órán át alig pihenővel, majd elmentem dolgozni a valódi végzettségem szerinti szakmámban: napi 80 km-t utazom vonattal, busszal, felnőttképzésben oktatok - és az egyik csoportomtól megkaptam, hogy "miért, amit tanárnő csinál, az nem munka". De azért amikor hazaérek, és leülök a székembe pár percre, azt érzem, hu, elfáradtam, de jó volt leülni.

Mindkettő fárasztó, de mindegyik hasznos. Csak ennyi a lényeg.