Miért érzem ezt? Ugye nem fog megtörténni?

Igen én is sokszor éreztem ezt a te korodban, meg néha még most is.

Szerintem ennek az az oka, hogy még fiatal vagy és minden szinten kötődsz és függsz édesanyádtól, de nincs mögötte semmi realitás. Egyszerűen csak rettegsz attól, hogy elveszíthetnéd, és hogy mi lenne veled nélküle. Ez érthető félelem.

Én ilyenkor azzal csitítottam el a lelkem, hogy esténként imádkoztam érte. Aztán megnyugodtam.

Ha szeretünk valakit nagyon, akkor gyakran felmerül a félelem hogy mi lesz ha elveszítjük.

Ez szerintem természetes, de ne aggódj:)

Élvezzétek közösen az időt és ne felejtsd el tudatni vele hogy szereted:)

Tudod ezzel azt bizonyítod,hogy szereted és ő jól nevelt téged!Dolgozik a szervezetedben a "kamasz" hormon és ilyenkor jönnek elő azok a bizonyos "alapok" amiket gyermekként kaptál!Most félúton vagy a felnőtt és a gyermek között,és amiz érzel az aggódás az tulajdonképpen a szeretet eggyik megnyilvánulási velejárója!

Az hogy "nagyon aggódsz" lehet azért van ,mert láttál valami filmet vagy valami érzelmi inpulzus ért és így dolgozod fel??

Mondd el neki bátran a félelmedet és lehet kikerekedik belőle egy jóóó beszélgetés!

Kitartást neked!!

Utolsó vagyok. Igen lehet, hogy azért félsz mert meghalt papád.

Mikor édesapám elhunyt sokat gondoltam arra hogy mi lesz ha anyut is elveszítem:(

Pedig már 23 vagyok és saját családom van...

09:29 35vagyok másfél éve pont így voltam én is.

Igazad van!(ès nincs korhoz sem kötve)