Miért ilyen az anyám? Egyszerűen úgy fel tudom húzni magam rajta.

Anyám állandóan azzal jön, hogy a kedvességgel és jósággal soha nem fogok elérni semmit, és egy kis hazugság soha nem árt meg ilyesmik... Múltkor akartam venni egy könyvet a saját pénzemből, de nem engedte meg, mert, hogy annyi könyvünk van, olvassam azt, vagy járjak könyvtárba, de egy hülye könyvért ne merjek pénzt kiadni. (Megjegyzem, Neil Gaiman egyik könyvéről volt szó, de egyébként ha bármely más könyvet akartam volna megvenni, akkor is ezt mondta volna.) Aztán megkérdeztem, hogy akkor mégis mi az amit megenged, hogy vegyes a saját pénzemből. Sminkeket, ruhákat, cipőket mint más lányok? (Azt reméltem, hogy azt mondja, hogy nem dehogy, inkább vedd meg a könyvet, de tévedtem...) Meglepő módon azt felelte, hogy igen, mert az sokkal értelmesebb, ugyanis a külső megjelenés nagyon fontos, és ha csúnya vagy, soha nem fogsz érvényesülni. Meg ott hablatyolt az én marketingről és hasonlókról. Persze, van abban igazság amit mond, de könyörgöm 13 éves vagyok, nem hinném, hogy nekem ennyi idősen ilyenekkel kéne foglalkoznom. Legalábbis nem akarok... Persze, azért ápolt vagyok, nem hanyagolom el magam, rendszeresen sportolok, és szerintem ennyi éppen elég.

Ami még nagyon kiakasztott, az az volt, amikor kijelentette halál komolyan, hogy Ő márpedig nem tesz jót másoknak, ha abból nem húz hasznot. Ő csak akkor ad aprót a hajléktalannak, ha mások azt látják stb.

Az is elég idegesítő, hogy mindig üzletel. Tehát ha megkérem, hogy vágjon nekem egy szelet kenyeret, akkor azt mondja, hogy csak akkor ha felmosom a konyhát.

Állandóan olyanokat mond, hogy a pénz az mindennél fontosabb, és ha lenne pár milliárd forintja, akkor lenne csak boldog. Pedig teljesen átlagosan élünk. Minden nap 3-szor 4-szer étkezünk, 2 havonta mindig veszünk új ruhákat, nyaralni is megyünk, szóval nem értem. (Nem szoktunk hitelt se felvenni.)

Annyira idegesít már, az amiket mond, meg ahogy viselkedik... Szerintetek miért ilyen? Mit lehet ezzel kezdeni?