Nem hiszem el. Anyukámnak miért kell még egy gyerek?

Én megértelek téged, bár még soha nem voltam a helyzetedben. Ahogy látom, bárhogy is reagálsz, nem nagy beleszólásod lesz az eseményekbe. Valószínűleg egy babával szeretnék megerősíteni a kettejük közötti kapcsolatot, mert ha tényleg szeretik egymást, vágynak valami közösre.

Most nem azért mondom ezt, hogy önző légy és az érdekeidet nézd, de tényleg jobban jársz, ha együtt örülsz a többiekkel, és bekapcsolódsz a boldogságukba. Attól mert te esetleg bent fogsz savanyodni a szobádban, míg mások tervezgetik a baba jövőjét nem lesz máshogy, pláne nem jobb a helyzet. Próbáld meg az előnyeit meglátni! Biztosan te is nagyon fogod szeretni azt a kisbabát :) Tudsz majd rajta "gyakorolni"! Anyukád boldog lesz és legalább boldog családban élsz, olyanban, ahol az új szülők gyereket mernek vállalni, és nem olyanban, ahol a bunkó nevelőapától kell rettegni, szóval szerintem légy hálás :)

1.)Azt,hogy anyukád miért akar kisbabát az új párjától,azt akkor fogod megérteni,ha megtapasztalsz majd egy igazi összetartozást a szerelmeddel,lelkitársaddal. És majd sz első gyermednél megérted,micsoda öröm egy kisgyerek.

B.)Minden változás elsőre ijesztő,így normális,hogy vannak negatív érzéseid. Ne hagyd,hogy dominaljanak, gondolj a pozitiv hozadékaira.

Hidd el,imádni fogod :)

Utolsó, jó látni,hogy nem csak én gondolkodom így :)

Ezért meg lekrvázni az anyukádat egy ismeretlennek..eléggé alpári.

5-ös!

Szegény lánynak az anyukája harmadszor tapasztalja a "egy igazi összetartozást a szerelmeddel,lelkitársaddal."-t.

Szerinted ez normális?

Én megértelek. A leendó tesódhoz próbálj meg normálisan állni, ő nem tehet semmiről. :) De anyukáról meg van a véleményem.

Önző és butuska? Szerintem akkor lenne az, ha felhőtlenül örülne ennek. 3 (4) gyerek mellett már igenis meggondolandó mégegyet vállalni. Legalább ő nem fogja gyártani a gyerekeket világba. Fel is kell nevelni őket, ami nem kevés pénz.

Ennek ellenére tényleg az a legjobb megoldás kérdező, hogy megpróbálsz jóképet vágni a dologhoz. Nem kell újjongani, de ne légy negatív. Anyukádnak ez nagyon rosszul esik, a nevelőapádnak meg főleg, neki csak egy gyereke van.

Nekem most lesz egy éves a kistesóm (nekem is féltestvér), igaz csak egy öcsém van mellette, nem hárman voltunk eredetileg. Amikor közölte anyukám, hogy terhes, nagyon kiakadtam. Nem hisztiztem, dühöngtem meg semmi, csak valószínűleg nem vágtam túl bolodog arckifejezést, mert nagyon megijedtem. Aztán 10 percen belül elsírtam magam egy sokkal kisebb problémán, majd elrohantam suliba, szóval valószínűleg elég egyértelmű volt a reakcióm. Bár tudtam, hogy babát terveznek, nagyon megijedtem, nem akartam, rosszul voltam már a gondolatától is. Egyrészt, mert nem szeretem a gyerekeket, pláne babázni nem, másrészt ijesztő volt a 16 év korkülönbség.

Muszáj volt barátkoznom a gondolattal. Őszintén, még a születése előtt is rémálmaim voltak, mert úgy éreztem, nem fogom fel az egésznke a súlyát, nagyon rossz ember vagyok, hogy még most sem örülök neki, biztos rossz nővér leszek. Aztán hiphop megszületett, egyszercsak kint volt. Szószerint kézzel foghatóbb lett :) Lassan sikerült megbarátkoznom vele, és nagyon szeretem! :) Nem babázok annyit, mint az öcsém, lány létemre tényleg szomorú, hogy nem tudok úgy bánni vele, ahogy kéne, de én ilyen vagyok. Ettől függetlenül tényleg szeretem, csak nem vagyok anya típus. Lehet te sem vagy. A babázósabbak jobban szoktak örülni.

Nyugodj meg, ha ők ezt akarják, te úgysem tudsz ezen változtani. A legjobbat akkor teszel magaddal, a családoddal és legfőképpen a picivel is, ha megnyugodsz, nem félsz tőle, és szeretni fogod. Tudom, hogy ez nem megy gombnyomásra, ha vannak ilyen irányú gátlásaid, főleg nem. De csak tényleg hagyni kell, hogy megtörténjen, nem szabad rágörcsölni, szeretni fogod :)

Ha van kérdésed, írj nyugodtan, mesélek még, ha szeretnéd.