Együtt tudnál élni egy ilyen férfival?

Nem tudom, attól függ, milyen ember ő azon túl, hogy megbízható, kedves, stb. Mert egy ember ennél összetettebb.

De a sértő megjegyzések engem is zavarnának.

Csak akkor működik, ha

1. őt nem zavarja, hogy esetleg neked vannak emberi kapcsolataid

2. téged nem zavar, hogy sehol nem tudsz megjelenni a pároddal, annyira antiszociális.

B verzió: te is ugyanolyan antiszociális vagy, és ketten együtt utáljátok a külvilágot

Nekem nem menne.

Nem tudom, mert én részben ezért hagytam el az első páromat. Nem csak ezért, hanem azért is, mert egy dolog, hogy ő nem akart sehova menni, de engem sem hagyott élni.

Ezek a problémák évek múltán jöttek ki, eleinte az ember elnézi, mert szerelmes és a nő is csak vele akar lenni. De a rózsaszín köd előbb-utóbb felszáll, és később jöhet ki az a problémád, ami nálam is, hogy eltilt dolgoktól csak mert ő ilyen. Mert elfog, mert most még eltűri a társaságod, de később feljogosítva fogja magát érezni arra ,hogy belepofázzon mindenbe. Így abba is, hogy kivel barátkozz, hova mehetsz. A kérdésedből ítélve Te mennél, és Te társasági vagy, szóval én nem fűznék hozzá nagy reményeket.

A sértegetés számomra eleve kizáró tényező.

Nem csak hogy számomra elengedhetetlen a társasági élet, hanem egyszerűen elkerülhetetlen hosszú távon. Rettegni minden alkalommal, ha úgy hozza a helyzet? Ez későbbekben nem lesz jó.

Tudnék. Az én férjem hasonló.

Kifelé egy kis süni, sok embernek beszól, a viccei nagy része bántó tud lenni mások számára. Néha idióta mint egy rossz gyerek, de az esetek nagyobb részében dolgos, határozott, ügyes, hűséges, imádnivaló férj. Azok a barátaim szeretik, akik felismerik benne azt a jó embert, akit én is látok.

Én a bolondságai nagy részét elfogadtam, de van pár, ami javítás alatt van :)

Nekem a kulcs az, hogy egyrészt megismertem elég jól. Látom, hogy a hibái milyen nevelési hibákból, vagy egyéb fájdalmakból adódnak. Ezeket sok beszélgetéssel lehet gyógyítani. Az én férjem sokat szelídült, mióta együtt vagyunk, sokan mondják, hogy előnyére változott. Fontos, hogy nem erőltetek semmit, de van néhány dolog, amit kerek perec megmondtam, hogy nem tűrök el: pl Istenkáromlás, étel becsmérlése, stb.

Ezeket következetesen (mint egy határozott szülő) betartom és semmilyen formában nem engedem.

Másik alappillére a kapcsolatunknak a bizalom. Nálunk a férjemet sok sérelem érte kis korában, ezért különösen fontos az egymás iránti bizalom. Elértem, hogy megnyílt nekem, őszinte velem, én is vele, és nagyon betartjuk, hogy soha, semmilyen körülmények között nem hazudunk egymásnak, a bizalom semmilyen körülmények között nem rendülhet meg.

Tisztában vagyok azzal, hogy az anyja helyett nem nevelhetem, de hiszem azt, hogy azokat a sebeket, amiket korábban mások hanyagsága, vagy szeretetlensége okozott, azt az én szeretetem, odafigyelésem, gondviselésem tudja gyógyítani.

8 éve vagyunk együtt, és minden rendben van. Ezeket megbeszéltük és sokmindenben változott, de összességében ez a kis süni maradt, aki a legtöbb embernek beszól. Az ő egyéniségéhez kell az én türelmem és empátiakészségem, ami szépen kiegészíti őt. Sokszor simítok el majdnem vitás helyzeteket, vagy magyarázom meg a vicceit embereknek.

Kívülről ez fárasztónak és idiótaságnak tűnhet, de én úgy gondolom, hogy így kellünk egymásnak, így egészítjük ki egymást a legjobban. Minden percét élvezem az együtt töltött időnek, soha nem idegesít, soha nem vágyom arra, hogy ne legyen ott.

Persze nem ismerem a Te helyzetedet a Te párodat, de én azt mondom, fontos lenne tudni, hogy miből fakadnak a viselkedési gondjai. Másokat hibáztat a gondjaiért, vagy keres megoldást, csak nehezen talál?