Üdvi! Voltatok már így? Férjem családja egy igazi átok! Ismeretlenül utálnak, de tényleg, nem is ismernek, kibeszélnek a hátam mögött, anno megpróbálták lebeszélni páromat rólam, zsarolta a nagyanyja, hogy ha velem marad, akkor elveszíti a családját!

Tudni kell azt, hogy párom nagyon jószívű volt velük mindig is, szerették őt kihasználni sokmindenben;nagy munkabírású, és általában dolgozott, segített nekik. Nem volt sosem csajozós, én vagyok az első nagy szerelme, a bulira fordítható pénzt a lakhatásba adta otthon is, és nem olyan, mint a többi korabeli pasi. A földrajzi távolság-is-szerencsére elég nagy közöttünk a családjával, több, mint 250 km. Elgondolkodtam, nem-e azért utálnak ennyire, mert "messzire vittem"-nem én "vittem", ő jött (! ) a fiukat, unokáját, bátyját-mert a sógorom is egy tiszta utálat! És nem tudják őt továbbiakban kihasználni? Mert családja lett-gyerek még nincs-és "oda az arany toját tojó tyúk"?! Mert engem nem ismernek. Anyósommal némileg jól jártam, mert mivel páromat eléggé fiatalon szülte, olyan, mintha a barátnőm lenne. Párom otthon is sokat segített míg otthon lakott. Az bánt a legjobban, hogy ismeretlenül alkotnak rólam véleményt, nem ismernek, és utálnak, talán mert talpraesett, és szókimondó, és őszinte vagyok? Senki kedvéért nem vagyok hajlandó változni! Nem tudom, mi bajuk lehet velem, és ez bosszant a legjobban, hogy ismeretlenül,és ok nélkül ilyenek!Párom mellettem áll, meg is mondta,és képes volt megszakítani velük a kapcsolatot-a nagyanyjával,nagynénjével,öccsével. Mutterját bírjuk,de nála is volt anno olyan megnyilvánulás,hogy párom hagyjon el.Ezt sem értem. Mert ők régen oskat beszélgettek, és hiányzik neki.Hát könyörgöm,a fia felnőtt,és ez az élet rendje!