Miért olyan nagy dolog a szülők és a nagyszülők esetében, ha a fogyatékkal élő gyerekük/unokájuk lediplomázik?

Nem hiszem, hogy szerencsés dolog általánosságban beszélni a főiskolákról, egyetemekről. Van amelyik könnyebb és van amelyik rohadt nehéz.

Ha minden hülye bejuthat, akkor gondolom magadat az előbbi kategóriába sorolod.:)

Egyébként gratulálok, függetlenül attól, hogy fogyatékkal élő vagy, avagy sem.

nem ugyanaz bejutni,vagy el is vègezni.

persze aki 3,5 èves szakon 8 èv alatt vegez,az gáz, de ha időben vagy max 1 èv csúszással vègzel,az egèsz jó,persze,hogy buszkek rad

Én úgy érzem, kábé akkor kezdett el szinte "érettséginek" számítani a diploma, mikor én felvételiztem-végeztem főiskolán. 2003-ban felvételiztem és végeztem 2007-ben. Lediplomáztam, keményfedelesem van:D nem csak papír, hogy majd ha meglesz a nyelvvizsga, akkor meglesz a keményfedeles. Azért annak ellenére, hogy nem a legnehezebb fősulira mentem, azért büszke voltam magamra, mert kábé 20-an kaptunk keményfedeleset, a többi 80 meg csak papírt, és közben azért kábé ugyanennyien ki is szóródtak. De tény, hogy azóta egyre kevésbé számít a diploma. Persze nem a húzós egyetemekre gondolok itt, hanem a szinte bárki által elvégezhető főiskolákra gondolok, ahol átlagos IQ-val, egy kis szorgalommal neki lehet vágni nyugodtan, mert biztos a siker. Persze mindegyik elvégzéséhez szorgalom kell. De nem mindegy, hogy büfé szakon végzel-mint én-, vagy jogira, orosira mész.

Talán a szorgalom az, ami elismerést érdemel, hogy azért mégiscsak leteszel valamit az asztalra. Más kérdés, hogy veszed e valami hasznát, mert sajnos én eddig nem vettem hasznát a diplomámnak.

Azért legyél büszke magadra, hogy elvégzed, akár fogyatékkal élsz, akár nem. Ne legyél ilyen szigorú magadhoz, ne támassz magad felé túl nagy elvárásokat.

Fogalmam sincs, hogy a generációd tagjai honnan veszik ezt a hülyeséget, hogy "régen minden jobb volt". Régen is voltak gyenge és nemzetközi szinten is erős képzések, meg most is vannak, ugyanez igaz a hallgatói összetételre is.

A szülő, nagyszülő meg az általános iskolai kitűnő bizonyítványért, tanulmányi, sport- vagy egyéb versenyen elért helyezésért is megdicséri a gyereket (normális esetben), miért ne lenne büszke rá, ha felsőfokú végzettséget szerez? Pláne, ha ehhez valamilyen formában (akár "csak" az anyagi támogatással) ő maga is hozzájárult. Ez így működik az egészséges és a fogyatékkal élő gyerekeknél is, nem értem, miért bánt ez téged.

Érdekes, nálam pont azért volt evidens a kitűnő bizonyítvány és a diploma, mert agyban baj van. Büszkék voltak, de inkább a 'na végre ezt is elértük' módon, amikor olyan dolgot kapsz meg, amiről már tudod előre, hogy egyszer meg fog történni. Néha olyan érzésem van, hogy ez egy elvárás velem szemben, ergo ha már fejlesztésekre vittek, kötelességem zseninek lenni és 120 %-on teljesíteni.

Ebből látszik, hogy a büszkeség is többféle lehet. Amúgy valószínűleg akkor is büszkék lennének, ha nem lennél fogyatékkal élő.