Ha közeli családtag van nálatok vendégségben, akkor mennyire kínáljátok a felszolgált italokkal, ételekkel? Bunkók voltunk?

Karácsonykor volt itt a férjem családja. Volt kirakva az asztalra többféle sütemény (sós és édes), ropogtatnivalók, négy féle üdítő, ásványvizek, likőr, bor. Egyértelmű volt, hogy azért van kirakva, hogy a vendégek (azaz a családunk) fogyasszon. A férjem egyszer megkérdezte, hogy mit kérnek, azt mondták, hogy csak vizet. Töltöttünk is. Kínálgatta a házi készítésű likőrünket is, de nem kért senki belőle (mi azért ittunk belőle). Én mondtam, hogy szívesen szedek süteményt, ha kell, meg ha bárki, bármit szeretne, vegyen nyugodtan. Két órát voltak itt, nem ettek egy falatot sem. Tény, hogy többet nem is kínáltam, de hát ők felnőtt emberek, el lett mondva, hogy egyenek, igyanak, rengetegszer voltak már nálunk, emellett az én családomban nem szokás a tukmálás, ha kér, adunk, vehet magának mindenki annyit, amennyit akar, de nem fogom elmondani tízszer, hogy egyen (én utálom, amikor egy vendéglátás alatt tízszer kell visszautasítani az ételt, mert éppen nem vagyok éhes). Erre megszólaltak késő délután, hogy ők indulnak, mert annyira leesett a cukruk, hogy be fognak kómálni. Amikor megkérdezte a férjem, hogy miért nem ettek, akkor az volt a válasz, hogy mert nem kínáltuk őket. És azóta akármikor beszél velük a férjem, csak a veszekedés van, mert mi nem kínáltuk őket, még az ételt is sajnáljuk tőlük. Tényleg illetlenek voltunk? Ha az én családom van itt, akkor esznek. Tudják, hogy ami az asztalra ki van rakva, az nem dísz, vehetnek belőle. Az otthonunkban a családunk otthon van. Én sem kérek engedélyt otthon, hogy ehessek, így itt sem kell senkinek a családból. Ráadásul már sokszor voltak nálunk vendégségben, tény, hogy sosem ettek sokat, de akkor ezek szerint az lehetett a baj, hogy eddig sem kínáltuk őket eléggé? Ti kínálgatjátok gyakran a szüleiteket, testvéreteket, ha nálatok van? Férjem nem tudja, hogy mi náluk a szokás, mert soha nem fogadtak vendégeket, nincs rokonuk, barátokat, ismerősöket nem hívtak meg magukhoz. Az egyetlen idegen, aki jár hozzájuk az én és a sógornőm férje, de minket sem kínálgattak túl gyakran, és én pl kétszer voltam náluk, így nem tudom, hogy náluk hogyan szokás.