Hogyan reagálnátok, ha kiderülne, hogy a férjetek titokban dohányzik?

Biztos, hogy dohányzik? Nem lehet, hogy más ember a társaságából fújja rá a füstöt, és azt érzed rajta?

Amúgy a nikotinfüggőség az egyik legkeményebb, hallottam olyat, hogy valaki több évvel a leszokás után is megkívánta. Ezért nem kell rászokni.

Kérdezz rá, hogy dohányzik-e, és ha igen, ne hordd le, hanem támogasd, hogy újból leszokhasson, már amennyire le lehet.

Nekem egyszer egy dohányos ismerősöm mondta, hogy ne szekáljam a férjem a leszokással, hiszen felnőtt ember, azt tesz, amit akar.

Igen, de amikor gyerekeket vállaltunk, akkor megígérte, hogy leszokik. Én megtettem, ő nem. Felelosséggel tartozik a gyerekeiért és értem is. Ha dohányzik, az nemcsak neki káros, nemcsak neki árt, hanem nekünk is.

Szóval szóljál neki, és beszéljétek át, segíts neki. Sajnos az én férjem nem képes leszokni. Semmi kitartása nincs. Mindig van kifogása, hogy most éppen miért nem tudja abbahagyni.

És azért nem vagyok vele már megértő, mert minden leszokásánál támogattam, aztán gyorsan visszaszokott, és kárba veszett az egész.

Én is leszoktam, nem a levegőbe beszélek.

Nemcsak a saját életével játszik, hanem a miénkkel is.

Mélységesen magamba néznék, hogy hogy történhet meg az, hogy a férjem azt hiszi, az anyja vagyok, ő meg tizenéves, és bujkálnia kell.

Régen gond, ha valamit titokban kell csinálnia, mert nekem nem akarja, meri, tudja elmondani. (?) Kivel beszéljen meg bármit, ha nem velem?

Magához a dohányzáshoz semmit nem szólnék, bár azt nem viselném el, hogy a lakásban füstölögjön, mert a ruhának, falaknak mindennek füstszaga lesz, illetve nyilván ne a kajapénzből vegyen el a cigire, de nem lenne olyan párom, akinél ez kérdéses.