Honnan kezdődik/mik a jelei annak, ha egy felnőtt gyerek túlzottan ragaszkodik a szüleihez házasságkötés után? És fordítva.

Nincs ilyen határvonal.

Szerintem ezt jóval a házasság előtt észre lehet venni: pl ha egyik fél mindenben kikéri a szülei véleményét, még olyan dolgokban is, ami csak kettejükre tartozik.

így van, ahogy a 2. írja. Mindenről tud anyuka, apuka legyen az a legkisebb dolog is (pl. cipővásárlás). Kikéri természetesen az Ő véleményüket is olyan dolgokban, amihez a párjának lenne inkább köze . Közös programokat lemond többször "segítenem kell anyuéknak, ugye megérted?" címszóval. Szülőknél van a tipikus anyós-minta , amikor védi a fiát a (leendő) menyével szemben. Bármiben. Általában az apák nem ilyen természetűek, van 1-2 féltékeny, de megbékélnek idővel ha látják jó helyen van a lányuk.

Fiú anyja szervezi meg az esküvőt A-Zig, és a fiú hagyja. vagy: csakis a (leendő) anyósék közelébe költözhetnek a fiatalok és felsorolja vmelyik szülőpáros hogy ennek mennyi előnye van. Gyerekkori fotókat mutatnak a párjáról hasonló szavakkal: Ugye milyen tündéri volt itt? Ó, az én drágaságom, pici virágszálam stb.

A fentiek mind jó példák. Én nem konkrét példát mondanék, de olyanokból látni, hogy a szülők (általában az anya) sok minden olyan dologba beleszól, ami a pár dolga és ezt a gyerek (fiú vagy lány) zokszó és ellenvetés nélkül elfogadja. Itt nyilván nem egy dologról beszélek, hanem sorozatos dolgokról, amikor szinte mindenben anyuka, apuka véleménye, kikötése a szent. Valamint abból is látszik a túlzott ragaszkodás, ha a gyerek szinte mindent borít, ha a szülei valamit mondanak vagy valamire kérik. Tehát az ő akaratukat, kérésüket tekinti elsődlegesnek a társáéval szemben. Remélem érthető voltam.