Néha nem vonulnátok el egy lakatlan szigetre, van olyan pillanat, amikor elegetek van a párotokból, a gyerekeitekből, de nem meritek a kimondani, hogy tele van a hócipőtök?

Én is temperamentumos vagyok, aki szereti a szabadságot, néha az egyeüllétet, utazgatni, stb. Szeretem a gyerekeket is, de sajátot nem tudok elképzelni. Pontosan azért nem lesz gyerekem. Ha már vállalok egy gyereket akkor nyilván tisztában vagyok vele, hogy mivel jár. Sose mondanék ilyet a gyerekemre, hogy "hülye". Én vállaltam, én akartam őt. A gyekerek nem egyszerűek, a gyerekvállalás sem az. A pedagógusnak ez a munkája, ezt is ő vállalta, választotta. Ha nem kényelmes, akkor váltson szakmát.

Én nem mondanék ilyet, mert a gyerek nem tehet arról hogy pl. sír. Te akartad őt és nem ő megszületni.

Elmegyek egyedul sauna wellnes pedikur egesz napra uszom olvasgatok lazitok

itt ahol lakunk van csodaszep wellnes sauna kozpont

igaz kizarolag meztelenul latogathato de azt pont nagyaon szeretem egy jo konyvet viszek es kikapcsolok

Leht jol erzed magad most

De en este odabujok a ferjemhez es kerem meseljen nekem barmrol es igy laszunk el

Reeggel a gyerekek madarcsiripeleser ebredunk

Ez minden merget meger

Kedves 1-es!

Már megbocsáss, de amíg nincs gyereked, nem is igazán érted a kérdést. Ez a fajta lehülyézés nem az, mint amit egy idegenre mond az ember, ezt inkább akkor mondaná, mikor a család az idegeire megy. Ilyen pedig néha előfordul.

Ha jobban elolvasod a kérdést, láthatod, itt a ki nem mondott szavakról van szó. Sokszor van olyan pont, mikor nagyon szívesen ki is mondaná az ember.

Nekünk 4 csemeténk van. Valóban képesek az ember agyára menni.

Ajánlom a figyelmedbe, ha még nem láttad a Szeleburdi család filmeket, könyveket. Mi is épp olyanok vagyunk. /Van kutya, volt macska is, vannak díszhalak, díszrákok, van pingpongasztalunk... ezerszer rendeztük már át a lakást... Roncs hajót nem örököltünk, de egy telket ócska faházzal igen... még a fikuszt is sétáltatjuk :-) /

Igenis, tud hülye lenni a párom, és a gyerekeim is. Mikor ezerszer mondok el valamit, mégsem fogják fel. Mikor újra és újra hülyeséget csinálnak. Mikor még a saját hibájukból sem tanulnak.

Ahogy mondani szokták, ha a lustaság és a hülyeség fájna...

Ilyenkor mondják a gyermektelenek: "Nevelés kérdése. A szülő tehet róla. Minek vállalt gyereket? Minek az ilyennek gyerek? Én biztos másképp csinálnám.

Meglehet próbálni!

Mellesleg, attól, hogy néha vitázunk, olykor duzzogunk, párszor világgá (lakatlan szigetre) mennénk egyedül, még egy összetartó, boldog, szerető család vagyunk életünk 95 százalékában.

A lazításról:

Minden családtagnak megvan a maga hobbija, mániája, amit a többiek tiszteletben tartanak.

Akkor éljük egyéni pillanatainkat, mikor mi szülők dolgozunk, a gyerekek suliban vannak. Külön nem szoktunk szórakozni járni. Sokszor megfordul a fejünkbe, egyedül elmenni kikapcsolódni, de akkor egyfolytában a párunk és a gyerekek járnak a fejünkbe. Családosan nehéz önzőnek lenni, még egy kicsit is. Ebből ered, hogy minden nap, mindenki elmeséli otthon, aznap, mi történt vele. Ha másképp nem, de szóban megosszuk élményeinket.

Ha tényleg hülyék, és elegem van, én kimondom és jónapot. Ha még otthon is finomkodni meg pollkorrektkedni kéne, akkor mind megdöglenénk infarktusban.

És igen a gyerekeimnek is ez a minta, a barátainkkal se finomkodunk egymással. Ez a nyugi egyik titka, meg a lelkibékéé, hogy meg merjük mondani, ha a másik hülye, vagy ha nekünk van elegünk.

szóval kimondjuk, és nem utáljuk egymást érte :) bőven elég idegenekkel, vagy lazább kapcsolatban állókkal polkorrektkedni. itthon nem fárasztjuk magunkat

3-as

Ez aztán az élet. Gratulálok!

Megkérdezhetem, mi az életcélod? Lébecolni a világban, úgy tenni, mintha, "hűha, milyen boldog vagyok". Magadra keresni, magadat kényeztetni?

Szerinted, meddig lehet ezt élvezni? 30 éves korig, 40-ig, esetleg 50-ig? Ha jön az öregedés, ha elmúlik a szépség, ha jönnek a betegségek, nehezen megy majd a munka, akkor kire számíthatsz majd?

Érzek így és ezt meg is mondom a férjemnek. Nem úgy, hogy te h...e f..z bár ne mentem volna hozzád vagy ilyesmi, hanem csak "simán" hogy most nehéz napom van, jó lenne egy kis nyugi.

Vagy csak mikor hazaér már útra készek a gyerekek, mehet is velük a játszótérre 1-2 órára :-) Szerencsére ő ebben partner és természetesen neki is van szabadideje.

Magától általában nem száll el ez az érzés, elmegyek görkorizni pl.

Ha mégis kicsúszik valami dühből, azt később megbeszéljük nyugodtan. Nem utáljuk érte a másikat.

A gyerekekkel is megbeszélem utólag, hogy ahogy ők hisztiznek úgy nekem is van nehéz napom, ilyen az élet.