Hagynátok hogy a gyerekek beleszóljanak?

Te tiszta hlye vagy, hogy eddig is hagytad magad megalázni!

Természetesen nem lenne beleszólásuk a gyerekeimnek, bár nem is értem, miért kell 20 évet lelki boxzsákként eltölteni, értelmes ember valahol max. a 4-5. év környékén beleun, és dobbant.

Kérdés:

látták, hallották-e a gyerekek, hogy hogy bánik veled a férjed? tényleg gonosz volt, vagy csak nem értesz vele egyet, rosszul választottál, és most hisztizel? a gyerekeknek jó apja?

Ha nem látták ezt az egészet, nyilván az apjuk nekik az egyik példakép. Te meg elhagyod vmi új pasasért, akihez még hozzá is kényszeríted őket, hogy lakjanak vele. Hát nem mindenkinek van kedve vadidegen emberekkel együtt lakni hosszútávon, meg kiszakadnának a megszokott környezetükből. A legjobb az lenne, ha tiszta vizet öntenél a gyerekeknél a pohárba, és aztán hagynád őket ott az apjuknál, te meg mennél a szíved után, és gyakran látogatnád őket. Ne légy önző, lásd az ő oldalukat is.

Figyelj, én megértem, hogy végre szeretnél boldog lenni. Nálunk apu nem épp józan bolond, hanem alkoholista és agresszív, nagyon rossz természetű ember. Anyu ki is ment dolgozni külföldre. Ott megismerkedett egy szintén rossz természetű emberrel, de anyuval viszont királynőként bánik. Mi meg négyen vagyunk tesók, sosem fogadta el csak a legkisebb húgomat. Őt is csak azért, mert még kicsi volt akkor. Minket, a nagyobbakat meg próbált teljesen kikészíteni, de olyan jó kis hátulról jövősen, hogy nyilván a kamasz jöjjön ki rosszul belőle. Alattomos, sunyi ember. Anyu viszont ezt nem látja, mert csak azt hallja meg, hogy az ember azon sír, hogy mi gonoszak vagyunk vele. Igazából, abszolút nem voltunk vele sosem gonoszak. Csak amikor épp a továbbtanulásba meg ilyesmibe akarta erőltetni az ő elképzeléseit, figyelembe sem véve a mieinket, akkor nem hagytuk magunkat. Az is meg volt szabva, hogy milyen ruhát hordhatunk, milyen zenét hallgathatunk és hogyan viselhetjük a hajunkat. Persze, ő csak jót akart. ...Persze. Tudta, hogy mik azok a pontok, ahol, ha üt, az nekünk különösen fáj. És csak azért is. Mi sosem mondtunk neki semmi rosszat, csak annyit, és tényleg szépen, hogy ne próbáljon ennyire vas marokkal fogni és irányítani. Most, a két öcsémmel mi vagyunk a hálátlanok és azok, akik széthúzzák a családot. Vissza költöztünk apuhoz, mert inkább egy olyan idegbeteghez alkalmazkodunk, aki legalább a saját vérünk. Azóta eltelt már pár év, az öcséim még tanulnak, én már külön élek, saját családot alapítok lassan. A fizetésem nagy része meg elmegy arra, hogy aput és a tesóimat támogassam, mert anyu ezen úgy megmakacsolta magát, az az ember annyira telebeszélte a fejét, hogy neki már csak egy lánya van, az meg kint él vele. Egy forintot nem láttunk tőle sosem.

Ebből az egészből csak annyit szeretnék kihozni, hogy jogod van boldognak lenni. De kötelességeid is vannak, azok pedig a gyerekek. Ha nem is mennek veled, támogasd őket és ne hagyd magukra. Hatalmas törés lenne nekik. Egy szerelem, az szerelem, aláírom, de az elmúlhat. A gyerekeid viszont mindig a gyerekeid maradnak. Ne köpd őket arcon, sem saját magad. Válj, ha akarsz, abba nincs beleszólásuk, de nagyon kérlek, ne dobd el őket magadtól.

Én 8 éves voltam, amikor elváltak a szüleim anyám kezdeményezésére. Apám nem akart válni. Ennyi idősen csak annyit láttam, hogy sokat veszekednek, csúnyákat mondanak egymásra, de mindig reméltem, hogy ez majd egy nap megszűnik, megoldódik, csak lesz valahogy.

8 éves voltam és nyilván nem érthettem, hogy apám egy igazi puhap*cs, semmi férfiasság nem volt benne, nem becsülte meg anyámat, mint nőt, nem ismerte el a munkáját. Anyám találkozott valakivel, aki meg igen. És őt választotta. Most 25 éves vagyok és maximálisan megértem anyámat.

Akkoriban nem értettem meg, éretlen voltam, de most meg elismerem, hogy egy férfiatlan, sunyi, önző alakkal, mint az apám nem lehet boldog házasságban élni. Ne hagyd, hogy zsaroljanak a gyerekeid! Ebbe nekik nem lehet beleszólásuk. Maradjanak csak az apjukkal, majd rájönnek...

A gyerekeid nem megfenyegettek, hanem elmondták, hogyha nem lehetnek mindkettőtökkel (mert nem együtt éltek), akkor az apjukkal élnének.

A gyerekek nem a te életedbe szólnak bele, hanem a sajátjukba. Hogy ŐK (!!!) kivel szeretnének maradni, ha már mindkettőtökkel nem lehetnek. Szerinted ehhez nincs joguk?

Elég szomorú, hogy te ezt nem látod, és kizárólag a saját szempontjaidat vagy képes észre venni. Nem csodálom, hogy a férjeddel sem bírsz kijönni. Írtad: szereti, ha úgy történnek a dolgok, ahogyan ő akarja... Micsoda jellemhiba! Miért, te nem ilyen vagy? :DDD

Minden döntésednek van következménye, jó és rossz oldala. Ezt kéne megértened. Ha menni akarsz, akkor vállald föl ennek árnyoldalát is.

Egyébként a 19 éves már felnőtt, még ha évekig tanulni is fog még. Ha mindkettőtöktől külön költözne (egyedül vagy barátnővel kettesben), arra sem szólhatnál semmit.

"Férjnél vagyok 20 éve. A 20 év alatt annyi fájdalmat kaptam lelkileg a férjemtől hogy kiábrándultam belőle.

/Nem iszik, józanbolond/ "

Ebből két dolog következik:

1. Kezdetektől ilyen, tehát nem kaptál zsákbamacskát! Továbbá válás helyett gyerekeket szültél neki.

2. Ha a te értékítéleted az, hogy aki nem iszik az "józanbolond", abból az következik, hogy a családban te vagy az alkoholista.

Amúgy ha a gyerekek is mellette vannak, akkor itt hiába próbálod eláztatni a férjedet. Az meg, hogy iszol és csalod is, az egyik legaljasabb női tulajdonság!!