Összekaptunk a férjemmel. Ő most lelépett, már 1 órája itthonról. Tényleg kicsit durva lehettem?

A gyereknevelésen összezördültnk, mert sosem csinál semmit a gyerekkel kapcsolatosan és elegem lett. Azt mondtam, mi lenne velük nélkülem, mert a kicsi körmét sem tudja levágni. Erre ő, persze tudom, hogy egy nagy szar vagyok, semmire se vagyok jó és le is lépett itthonról, nem érdekelte, hogy a kicsinek nem ad jóéjt puszit és el sem köszönt tőle, hiába kiabálta, hogy apa. Nem veszekedtünk, csak egy megjegyzést tettem, lehet rosszul csináltam. Viszont már kicsit belefáradtam a 2 év alatt abba, hogy még fordászhoz sem tudok elmenni csak a gyerekkel megyek mindenhová, holott apuka sokat van itthon, nem dolgozik minden nap. Mindent én csinálok, kelek reggel, mikor a kicsi, és kezdődik a napi rutin, apuka meg alszik 9-ig, addigra anyuka már főz és a gyereket lerendezte. Mire eltelik a délelőtt, jön az altatás, apuka is alszik a kicsivel, anyuka meg robotól tovább. Majd felkel a kicsi, apuka alszik még délután 5-ig. Anyuka játszik törődik a gyerekkel és ellátja egész nap. Apuka néha leül mellé, max 10 percre, de akkor is inkább csak nyúzza. Elvinni nem viszi sehová, mert a kicsi nem megy vele, csak, ha én is megyek, mivel nincs hozzászokva, hogy apuka csinál vele programot, anyuka van vele mindig. Félre ne értsetek imádom a kicsikémet, csak nnéha felszabadulnék. szeretnék 1-2 órát nélküle lenni, ami szokatlan lesz, de jól esne. És apuka ezzel nem törődik, annyit mondd, ugyan mit akarsz már csinálni. Mert ő miket csinál? Éli a saját életét tovább, a gyerek nem befolyásol semmit sem, mindenre van ideje, ha valamit szeretne, csinálja, én meg sosem!! Ezért akadtam szerintem ki, mert ma is nyugodtan tévézgetett én meg roboltam. És este már elegem lett.

Bunkó voltam?