Mit tudnák tenni, hogy anyum elfogadja azt, akit szeretek? (Többi lent)

Arra gondoltam hogy karácsony előtt mindig anyummal szoktunk sütögetni, hogy talán akkor felhoznám neki a témát, rákérdeznék hogy neki mikor volt az első komolyabb kapcsolata (egyszer említette, valahogy 15-16 évesen) és megkérdezném hogy neki ellenezték e a szülei. Szerintetek így belátná hogy ha szeretek valakit akkor hiába próbálkozik, akkor se fognak változni az érzéseim? És vajon akkor rámhagyja hogy azzal legyek akivel akarok?

Az elsőnek: mondhatnánk annak is, de eddig 2 év alatt nem változtak az érzéseink, és itt nem azzal van a baj hogy nem veszi komolyan, hanem hogy folyamatosan "belémdöfködi" hogy ő csak egy barát. És ha mondanám hogy mit érzünk akkor megint én lennék a hülye aki azthiszi szerelmes

Az utolsónak pedig megköszönöm a válaszát, és én biztos vagyok benne hogy szeretem őt. És mondták hogy a szerelem múló. Bar lehet érdekesen fog hangzani, de egyre inkább úgy gondolom hogy nem azt a lángoló vad szerelmet érzem, hanem inkább a mély szeretetet, tiszteletet, hűséget a másik iránt. És nem érzem magam egy "széltolónak", volt pár dolog az életemben ami villámcsapásként ért, például hogy 2 éve apám egyik napról a másikra csakúgy elment, és csakhogy elkerüljem azokat a hozzászólásokat hogy apakomplexus, már akkoris szerettem ezt a fiút amikor még egy család voltunk. És azóta anyum egymaga nevel, nagyszülők segítségével, szóval ezis lehet az oka hogy ennyire "félt", és azzal van a problémám hogy hogyan adjam a tudtára hogy én igenis szeretem ezt a fiút és vele akarok lenni. Azzal meg tudnám győzni hogy mégiscsak én ismerem őt jobban?