Felnőttek! A ti családotokban a szülők pénzügyi helyzete tabutéma?

Amig otthon laktam akkor nagyjabol tudtam mennyit keresnek a szuleim, de pl. azt hogy mennyi megtakaritasuk van arrol fogalmam nem volt es nincs a mai napig sem, de igazabol nem erdekel, az o dolguk. Amikor elkezdtem dolgozni akkor ok tudtam mennyi a fizetesem, de most mar nem tudjak, nem erdekli oket konkretan.

A lanyom 12 eves es nem tudja mennyit keresunk, meghozza azert nem mert nem szeretnem ha ez az ismerosi koreben beszedtema lenne. Majd ha kicsit idosebb lesz es jobban tisztaban lesz azzal hogy mit osztunk meg idegenekkel es mit nem es majd erdekelni fogja akkor elmondjuk majd neki, de ugy vettem eszre nem igazan foglalkoztatja a dolog.

Nem beszélünk róla sűrűn, de nagyságrendileg tudom,mennyi a bevételük. Illetve anyukám fizetése változó, azt gyakrabban megemlíti, hogy most épp mennyit kapott, nyilván nem forintra pontosan.

Azt is tudom nagyjából mennyi megtakarításuk van. Ők is tudják én mennyit keresek, kb.mennyi van a megtakarítási számlámon.

Gyerekként is koromnak megfelelően tisztában voltam vele, meddig ér a családi költségvetés.

Azt, hogy mire mennyit költenek, nem igazán szoktuk megbeszélni, csak ha valami nagyobb dolgot vesznek esetleg.

Azt alapvetően mindig is tudtam, hogy mennyi a fizetésük, esetleg azt is, mikor mennyi támogatást kapnak utánunk, mennyi a megtakarításuk, de komolyabban sosem folytam bele.

Apám révén a "kiadások" folyton hangoztatva volta, egy rohadt alkoholista volt aki folyton a szemünkre hányta azt is ha 1000 Ft-ot ránk költött.

"Már felnőttem,de se gyerekként,se most nem tudom mennyi a bevételünk. "

Nem igazán értem, miért kéne ezt neked tudni. Én se tűzöm ki rajzszöggel a falra a bérpapíromat...:-) Egyszer látta meg valamelyik gyerekem az SMS-t, amikor megjött a fizum, rögtön elkezdett kombinálni, hogy ha ilyen sokat keresek, akkor neki ez meg az kellene. Meglepő volt, nem így neveltem őket, de ha már benne voltunk, mondtam neki, hogy fogjon papírt, tollat, diktálok. Szépen leírta egyik oszlopba a bevételt, a másikba az állandó kiadásokat (rezsi, megtakarítások, biztosítások, lakáskasszák, kaja, egyebek), aztán megkérdeztem, szerinte utóbbiakból melyik rá eső dolog mellőzhető, mert akkor természetesen jut fölösleges marhaságokra is. Több szó nem esett az ügyről.

Egyébként úgy 13-14 éves korukban pontosan letisztáztuk, mit tudok biztosítani számukra az önálló életkezdéshez, több, választható opcióval (továbbtanulás+némi kezdőtőke vagy szakma+lakás), azt nem gondolom, hogy nekem, mint szülőnek beszámolási kötelezettségem van a jövedelmi viszonyaimról a gyerek felé. Tőlük se várom el, és én sem számolok be a saját szüleimnek.

27 évesen még otthon éle, pont azért, mert apu nem tudná fizetni a dolgait, albérletből pedig nem tudnám támogatni. Így igen, eléggé képben vagyok a helyzetével, én szedegettem össze múltkor az összes tartozását, készítettem rá tervet, hogy hogy kéne belőle kilábalni, stb. Anyuét a szakmájából adódóan sejtem, de külön él tőlünk, így azt maximum gyanítom, de nem tudom. Ha rákérdeznék a fizetésére, biztos elmondaná, de nem teszem, mert nem releváns számomra. Ha bajban lenne, úgyis nekem, nekünk jelezné.

Ők tudják nagyjából mennyit keresek, nem volt titok sosem, meg elég nagy az összeg, amit hazaadok, így alapból sejtenék, hogy nem minimálbéren vagyok. Tesókkal is hasonlóan vagyunk (külön élnek), sacc per kábé be tudjuk lőni a másik fizetését. ( A párjaink fizetéséről viszont halvány fogalmunk sincs)