Hogyan segitsek a szuleimnek?

Kb az összes tinédzser depressziósnak mondhatja magát. Kell keresni hobbit és célt az életben. Eredményeket elérni és jól érezni magad. Ha sikeresnek érzed magad, akkor nem vagy depressziós. Ha kilátástalan az életed magad előtt, akkor igen. Ennyi. Nem kell papírok, meg fogalmak mögé bújni. Rendbe kell rakni a dolgokat a fejedben, meg az életmódodban. Nem vagy te beteg, csak boldogtalan.

Akkor ezek szerint én is csak kitalálom mert tini vagyok, amikor pszichológus állapította meg. sőt feleslegesen is tanulnak a gyermekpszichológusok, mert minden hülyeség, és csak tini..jó felfogás

Jó lenne, ha beszélnének az orvosoddal. Ő meg tudná értetni velük, mi a bajod. Ha nem megy, akkor nehezebb, de a kezelést ne hagyd abba. Még a pszichológus is adhat ötletet, mit mondj a szüleidnek.

Elmondod nekik hogy ez mit jelent. Nem tudom hogy nálad ez mennyire súlyos, de a magamból kiindulva olyanokat mondanék hogy szuicid gondolatok napi rendszerességgel, hogy kontrollálhatatlanul, hullámokban lesz rajtad úrrá a mélységes kilátástalanság érzése akár olyankor is amikor az életedben épp minden jól megy. Ha pedig nem kezelteted magad (mint én) akkor rámehet a munkád (ezt is kipipáltam), az emberi kapcsolataid (ez mondjuk nekem sose volt úgyhogy csak tippelek) stb.

4-s vagyok. A te beleegyezéseddel, esetleg jelenlétedben is beszélhet az orvosod a szüleiddel. Így mindig rákérdezhet a doki tőled, hogy az adott kérdésre válaszolhat-e. Ha ez a te gyógyulásodat segíti elő, jobb ha néhány kérdéssel tisztában vannak a szüleid. Gondolom a téma az lesz, hogy a problémád valódi betegség és nem csak tini hiszti, tehát kezelendő. Esetleg a doki abban is tanácsot adhat szüleidnek, hogy ők hogyan viselkedjenek veled, hogy reagáljanak a rossz kedélyállapotodra, és miben segíthetik a gyógyulásod.

Anno az én anyám se tudta feldolgozni, ő mondjuk egy orvosi lapról tudta meg, amit az engedélyem nélkül olvasott el. Azt hajtogatta, nem bízok benne, miatta van, stb... szóval, totál nem akart beletörődni, hogy ez egyszerűen csak nem egy ilyen téma, amit elmondok bárkinek. Egy idő után nem beszélt róla, csak láttam rajta néha azt a fura arckifejezést. Ennek ellenére kiváltotta a gyógyszeremet is, mikor felírták, úgy tűnt, inkább próbál semleges maradni, mintha egy idegennek segítene, nem a gyerekének...