Anyósok! Mit gondoltok, hogy lenne helyes a fiatoknak élni házasság után? Veletek? Vagy teljesen külön? Mennyire messze tőletek?

kocsival fél óra

ha baj van akkor elég közel,de minden nap átmenni meg elég távol...

Én anyós vagyok.Jobban mondva csak olyan anyós akinek a fia együtt jár/él egy lánnyal,de nem házasok..Azt mondják,hogy a fiús anyukák a legrosszabbak,mert nem tudnak elszakadni a fiúktól.nekem egy fiam van,és ha őszinte akarok lenni akkor azt kell mondanom,hogy:

Igen! Imádom a fiamat,hiszen ő az egyetlen 1 gyermekem.de nagyon örülők annak,hogy talált valakit akit szeret,és viszont szeretik(hisz ez az élet rendje) Persze most sokan le fognak pontozni,de örülök annak is,hogy már nem nekem kell a fiam kívánságát lesnem,és nem nekem kell a dolgaival foglalkozni.A menyem főz,mos rá,és mivel együtt élnek így mindent közösen oldanak meg..

Bár kedvelem a fiam barátnőjét,de szerencsére ahogy én is ő is azt a nézetet vallja,hogy az anyós-menny kapcsolat akkor marad tökéletesen harmonikus ha nem megyünk egymás idegeire.Én nem szólok bele az életükbe,nem vagyok a nyakukon ,ők nem alakítják át az én megszokott életemet,nem nekem akarnak unokákat csinálni,hanem maguknak szeretnének családot,kisbabát..ennek az az ára,hogy csakis KÜLÖN lakni...Engem nem zavar ha csak 2 utcával lejjebb laknak,hiszen nem vagyok az a típus aki minden csip-csupp dologért a szomszédba rohan) talán a lustaságom is közre játszik vagy az,hogy örülök ha munka után haza érek..Ha kell segítek,ha kell örömmel várom őket hétvégente egy családi ebédre,de nem szeretnék velük egy lakásban élni...

Elég jól működik,és szerintem a lehető legjobb megoldás..