Apukám öngyilkos lett. Milyen idézeteket, történeteket ismertek amik megállnák a helyüket a temetésen?

Részvétem :(

Ne haragudj, de meghalok,

mert élek - egyszerű dolog.

Ha jó, ha rossz: majd megszokod.

Fodor Ákos

Kosztolányi: Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él,

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,

kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,

mely a kimondhatatlan ködbe vész

kővé meredve,

mint egy ereklye,

s rá ékírással van karcolva ritka,

egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.

Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,

s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt

a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,

mint vízbe süllyedt templomok harangja

a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:

„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,

vagy bort ivott és boldogan meredt a

kezében égő, olcsó cigaretta

füstjére, és futott, telefonált,

és szőtte álmát, mint színes fonált:

a homlokán feltündökölt a jegy,

hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövőben

akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha

nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó tündér szerencse,

hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,

majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Nagyon sajnálom! :(

Én inkább leülnék egy délután, és felidézném az együtt töltött szép perceket, és minden gondolatot ami eszembe jut Vele kapcsolatban lejegyezném. Nincs annál személyesebb szerintem, mint amikor arról beszélsz mit jelentett Neked, mennyi mindent kaptál Tőle, mire tanított!

De ahogy gondolod! Írok azért egyet, hátha..

Egyébként a www.netorian.hu oldalon rengeteg idézet van ebben a támában.

"Egy lélek távozott Tőlünk,

Hiánya, a mai napig érződik

Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?

Valami véget ért és valami kezdődik

Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,

Néha útközben, beköszönt a múlt

Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,

De el kell viselnem, ez a sorsom

A halál, ami akkor jön mikor akar,

Minden lelket, a másvilágra zavar

Így Nélküled, néma már az éjszaka,

Mindennap egy gondolat: Hiányzol Apa!"

"Közös sorsunk, hogy meghal , aki él,

és a természet útján szebb valóra kél."

Hamlet

Szia,őszinte részvétem!Tudom,hogy beszédhez keresel szöveget,de azért leírom neked:a minap a temetőbe sétáltam és az egyik síron lévő felirat nagyon megfogott,a következőképpen hangzott:

Mikor megszülettem Ti mosolyogtatok én sírtam,

mikor meghaltam én mosolyogtam Ti pedig sírtatok.