Nem vagyok hajlandó beülni a kocsiba, mikor a mostohám vezet?

Jogsija sincs, de ő autószerelő elméletileg (hosszútávon [fél év] működő kocsit még nem rakott össze). Szeret gyorsan hajtani az elhagyottabb részeken és valamikor még rángatta is a kormányt 200 km/h felett nem egyszer, mert milyen vicces a kiabálásom, hogy álljon meg... De ahhoz kretén, hogy lerakja 11. nekifutásra a jogsit.

Bátyám erre mindig mondja, hogy nem érti mi bajom, mert anyám vezetett, mikor egyszer karamboloztunk és a kocsi egy mély árokba zuhant. Senkinek se lett semmi baja, de a kocsi eleje totálkáros lett és pár karcolás a kitört üvegek miatt.

Anyám is kiabál ilyenkor, mégis ő adja át a kulcsot, mert neki nincs kedve vezetni.

Mostanában rászoktam arra, hogy nem szállok be mellé. Ha út közben cserélnek helyet (elakadásjelzővel oldalra húzódnak és átülnek), akkor én is kiszállok, bárhol legyünk és inkább stoppolok ha messze vagyunk, ha pár órányira, akkor sétálok. Többször majdnem erőszakkal rángattak be, ma már futok pár métert, mert én amellé a barom mellé nem ülök többé be. Vágja fel az ereit, ha halálvágya van.

Családom szerint túlreagálom, de többször megígérte, hogy nem csinálja (nem gyorsít és rángatja a kormányt), ennek ellenére 5/3 alkalommal megteszi, mikor beültem ha ő vezetett. Most ott tartunk, hogy nem megyek velük Horvátországba, mert akkor ő is fog majd vezetni. Akkor nem megyek.

Szerintetek tényleg túlzás? Eddig 2x csapódott lámpaoszlopnak, de mindannyiszor egyedül volt a kocsiban. Anyám azt állítja, hogy a fiával a kocsiban ezt nem fogja megcsinálni, de én akkor is inkább itthon maradok.