Szerintetek hogyan tudnék saját lábra állni, hogy ne függjek a családomtól?

#5 Ha otthon maradok vagy kitagadnak(az ugyanaz mintha más városba mennék) vagy ha nem akkor a napi 8 óra meló mellé még a családi vállalkozásba is besegíthetek (a szüleim is ezt csinálták már a 90-es évek óta és erre nem vágyok, egy helyen dolgozni bőven elég főleg úgy, hogy nem vágyok több pénzre)

#7 hamar feladom, ez tény. De motiváció nélkül elég nehéz célokat kitűzni és el is érni.

A saját magam főnökének lenni jó dolog, csak a családomban erre nincs sok esélyem, legalábbis ha eddig nem ment, nem tudom mi változna amitől majd ki tudnék állni magamért és a szüleim se hurrognának le, hogy ők jobban tudják.

#8 "Csak arra vársz, hogy otthon verd a f_szod, de azért alanyi jogon havi nettó egymilliós fizetés jöjjön a zsebbe. " bőven megelégednék az első résszel is, ezért is nem mentem eddig melózni, mert nem látom sok értelmét, hogy napi 8 órából 3-4-et lakásfenntartásért, 1-et kocsiért és még ki tudja miért gürizzek amikre nincs is szükségem.

A családi vállalkozás árbevétele megduplázódott mióta én is besegítek. Azzal lehet vádolni, hogy beálltam a sorba és ész nélkül csinálom én is de azzal, hogy nem dolgozok nem.

Nem az zavar, hogy más meggazdagszik amíg én is elérem a kitűzött célomat de a baj, hogy nincs ilyen így csak azért elmenni dolgozni, hogy beálljak én is a sorba számomra értelmetlennek tűnik.

#10 lehet hisztizek. Az hogy milyen dolgom van meg relatív, hiába van meg valakinek mindene ha ő ezt nem érzi pont olyan szerencsétlen mint az akinek semmije sincs.

Lehet más szülők már kidobtak volna de a semmit se csinálás az nem igaz. (ha megnézem mennyibe vannak a saját lábra állt, társadalomba beilleszkedett, családos unokatestvéreim a szüleiknek akkor anyagi szempontból talán még mindig velem jártak a legjobban)

Mindenkit felpontoztam. Köszi a válaszokat, igyekszek átgondolni őket.