Lógtatok meg már otthonról csak azért, mert nem engedtek el valahová?

Én igen.

Nekem beépített “halkanjárókám” van, egyetlen léptemet sem lehetett hallani soha. Cipőmet mindig az ajtón kívül vettem fel. Ajtót mindig két kézzel nyitottam, én úgy sokkal lassabban szoktam, becsukáskor meg odatettem az ajtófélfához az ujjam, arra engedtem rá az ajtót, és mindig úgy csuktam be finoman. Kabátomat még a szobámban vettem fel ha olyan idő volt. Általában éjfél körül szoktam anno, mert akkor már tuti mélyen aludtak a szüleim. Nyitott hálószoba ajtónál sem vették észre hogy kimentem, még én sem hallottam ahogy kimegyek a lakásból :D

Kb mindig fél 5 fele értem haza, már csak azért, mert apukám általában 5-5.30 körül szokott kelni. Többnyire megúsztam, nem is emlékszem olyan esetre, hogy lebuktam volna.

Az akkori barátomhoz lógtam ki. Nem szívlelték őt a szüleim, max sötétedésig lehettem vele (14 évesen jöttünk össze és 17 évesen szakítottunk), tovább sosem engedték, így volt olyan is hogy csak akkor tudtunk találkozni ha kilógtam. Neki nem volt szüksége arra hogy kilógjon, ő 0-24 ben oda ment ahova akart :) hogy hova szöktünk... általában csak a környéken sétálgattunk, ha hideg volt akkor hozzájuk mentünk be, hogy ne fagyoskodjunk (gyalog 10 percre lakik a mai napig)

Nyolcadikban elmentem kosármeccsre, pedig apu nem engedett. Akkor lett új osztálytársam, azt mondtam, vele tanulok.

BEültünk a csapat háta mögé az első sorba.

ZTE-Szolnok döntő, tévés közvetítéssel... :D

De legalább apu látta, hogy semmi bajom. :)

Én este még nem lógtam ki, de volt olyan, hogy 15 évesen utaztam 50 km-t a szüleim tudta nélkül. Pestre mentem találkozni egy fiúval és csak este értem haza :) Akkor még sose jártam egyedül a fővárosban, nem is engedték volna. Azt sem tudtam igazából, hogy merre járok.. :D utólag, felnőtt fejjel belegondolva mázlim volt, hogy nem történt semmi baj :D Nem biztatnék ilyenre senkit sem!!

Azt mondtam otthon, hogy egy barátnőmmel megyünk egy közös barátnőnkhöz a szomszéd faluba :D