Hogyan értessem meg a családommal, hogy utálom, ha bemászkálnak a szobámba?

15 éves lány vagyok, pár hónapja kaptam saját szobát, addig a 17 bátyámmal voltam egy szobában, a 8 éves öcsém pedig az én mostani szobámban. A közös szobában is folyton turkáltak, oda is bejárkáltak, kutattak... Anyám és öcsém még a naplómat is felolvasták nagymamámnak, aztán utalgattak rá, meg ilyesmik... Utána anyám és öcsém elköltöztek anyám új pasijához. Akkor „cseréltünk” öcsémmel szobát, mikor nálunk van, ő alszik bátyámmal. Amyám még mindig csomószor átjön, és célba veszi a szobám. Öcsém ugyanez. Apám mindig pakol, és megtalálta a betéteket, véres bugyikat (nem mondtam el, mikor megjött, anyám is csak majdnem háromnegyed év múlva tudta meg, mikor rákérdezett). Mikor öltözök, akkor is bejönnek, én pedig nagyon szégyenlős vagyok. Kopogás... Apám próbálkozik, de koppint egyet, és utána azonnal feltépi az ajtót, hiába írtam már ki, hogy kopogjanak, szóltam is nekik... Nem.

Tudom, zárnom kéne, de nem tudom, mit szólnának. Csak idegesít, hogy sosem volt, és sosem lehet privát szférám