Miért nem lakik otthon?

Lehet hogy sok volt a veszekedés.

Vagy sokat kene leadnia így hat inkább elmegy albérletbe ott legalább egyedül lehet vagy a párjával kettesben.

Ez mondjuk elég régimódi dolog de lehet vannak még most is olyan szülők is akik elvárják hogy márpedig adja le majdnem az összes pénzt.

Vagy mondjuk pici a ház, lakás, egy szobába van mondjuk a kisebb tesokkal, éveken kereszul így hat fogja magát és elmegy, mert már szeretne egyedül lenni.

Én itthon elek, rendesek a szüleim. Egyelőre nem is akarok elmenni, majd idővel ha sikerült össze spórolni valamennyi pénzt.

Több oka lehet.

Vannak, akik menekülnek a szülők elől, mert mondjuk korábban megromlott köztük a kapcsolat, vagy mindig is rossz volt. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy nem túl jó szülő-gyerek kapcsolat sokat javulhat úgy, ha a gyerek már nem él együtt a szülőkkel.

A legtöbben viszont egyszerűen azért élnek külön, hogy bebizonyítsák, hogy ők már felnőttek, nem szorulnak senki támogatására, el tudják tartani magukat. Sokak szemében ciki felnőttként a szülőkkel lakni. Itt ezen az oldalon is divat a mamahotel szóval dobálózni, rengetegen vannak, akik konkrétan lenézik azokat a felnőtteket, akik a szüleikkel élnek.

Igen, kb. ahogy az előzőek írják:

- nincs jó viszonyban a családjával

- függetlenedni akar (ez érthető, természetes igény, hiszen már felnőtt)

- otthon nem ideálisak a körülmények (zsúfolt, hangos, más életritmus stb)

Én 29 éves vagyok, éltem már külön, de praktikus okok miatt most ismét otthon lakom a szüleimmel. Jól elvagyunk, nem tartom cikinek.

Kb. nem tudok hozzátenni az előzőkhöz, maximum a saját példámat. Most kezdtem dolgozni, elég jól keresek, itthon lakom, és bár a rezsibe meg a kajába bőven adok bele, így is minden hónapban igen sok pénzt tudok félretenni saját lakásra: gyakorlatilag a fővárosi albi átlagos árát, plusz amit még megspórolok magamon a hónapban.

Ennek ellenére azért sokszor felmerül, hogy inkább mennék külön a saját lakás előtt már, és gondolom ezért is teszik meg sokan... Bár ritka jó viszonyom van a szüleimmel, ettől még "gyerek" vagyok az ő szemükben. Felhívnak, ha túlórázom, hogy jajj, mikor jövök, mert már sötét van (nem vicc, komolyan), mindenről tudni akarnak, a háztartási tevékenységemet folyton kritizálják (anyám). Az ő szempontjukból érthető, mert nekik mindegy, hogy 6-16 vagy 26 éves vagyok, akkor is a gyerekük. Ez a helyzet csak akkor fog megoldódni, ha külön költözöm, és minimalizálódik az egymás életébe való belemászás.

Na, szóval gondolom ezért :D

Ha azm én 25 éves felnött dolgozo gyerekem még nálam akarna élni igencsak néznék rá.

Felnött, dolgozik, mégis meddig "tartsam el" és főzzek-mossak rá, meg asszisztáljak az x-edik alkalmi nöcskéhez?

Míg tanul, támogatom (ha nem lébecol) aztán ott a szakma a kezében, üehet dolgozni és elkezdheti a külön életét.

Aztán majd 30 évesen azt sem tudja, hogy kell vinni önállóan egy háztartást, meg 21-22 lves kpráig rászánta. A pénzem az életem, de hadd éljek mr én is a férjemmel kettesben nyugodtan.

Le lehet pontozni, én nem tartom el a felnőtt dolgozó gyerekemet.

Több családban ez megy, és sok fiatal éjjel esik haza, viszi az aktuális partnert, a "jogaira" hivatkozik, de közben egy szalmaszálat nem tesz otthon keresztbe, pl. mosogatás.

Elvárja, hogy kiszolgálják, a szülők meg pattannak, közben már 20+ éve nem voltak szinte sehol mert a gyerek (aki már bőven felnőtt) irányít még mindig.

Vagy lakhat nálam, a szabályokat betartva. Ha nem tetszik, költözzön, én is 23 éves korom óta önálló vagyok, meg rajtam kívül sokezer ember.

Én anno mikor még nem voltam megállapodott nő, elég furcsán néztem volna ha egy elvileg felnőtt férfihoz felmegyek este és reggel az anyjával kávézgathatok. :D

Egyébként a bátyám pl. ezért költözött el 25 évesen a szüleimtől. Hiába jó a kapcsolat és működik az együttélés, egy felnőtt embernek egy idő után igénye van a függetlenségre, ez így természetes.