Rossz dolog, ha a családhoz közel szeretnék önálló életet kezdeni?

Egy ideje már emésztem magamat a jövőm kapcsán és a tanácsotokat szeretném kérni.

Mesterszakos hallgató vagyok Angliában, a képzés egy éves. Az alapszakos tanulmányaimat Budapesten folytattam, abban a városban, amit sohasem tudtam igazán megszeretni (megjegyzem, nagyrészt önhibámból), most viszont hiányzik, leginkább az otthonhoz való relatív közelsége miatt.

Teljesen egyedül jöttem ki, és az elmúlt három hónapban sokkal többet tanultam magamról, mint egész eddigi életemben. Röviden összefoglalva lemondtam a korábbi álmaim/céljaim egy részéről, mivel rájöttem, közúton elérhető távolságon belül szeretném tudni a családomat. Az egyetlen (de jelentős) probléma a karrier kérdése.

Az osztrák határ mellett lakunk, ilyen szempontból abszolút szerencsésnek tartom magamat, németül is tudok (fejleszteni fogom), Bécs közelebb is van hozzánk, mint Budapest. A barátaim azt mondják, jó lenne, ha hazamennék hozzájuk és Budapesten kezdenék dolgozni, de az észérvek azt mondják, hogy legalább Ausztriában keressek állást, esetleg Dél-Németországban. Angliában mindenesetre nem szeretnék maradni, bár örülök annak, hogy egy ilyen nívós egyetemen tanulhatok és innen lesz diplomám.

Szerintetek gond, hogy ennyire ragaszkodom az otthonhoz? Szeretnék nem hülye döntést hozni, de kavesebb pénzzel is beérném, ha az érzelmi stabilitást, amit a családom jelent magam mögött tudhatnám.

A nagymamám mondta, hogy burokban születtem, ami jó, de nehéz dolog is egyben, most már értem, mire gondol.