Én tulzom el a dolgot?

Karácsonykor párom családjánál van az ünnepi ebéd, ami úgy néz ki, hogy 2 tesója főz (ök egy helyen laknak és ide megyünk át mind), 1 pedig főzésben segít és 2-3 féle sütit is készít. Én sütök legtöbb félét mindig (most pl 5-öt).

Ez eddig rendben is van, megcsináltam idén is, 2 éves matrica módon tapadó gyerek és fekvésre kényszerült pasi mellett, úgy, hogy kb 10 percre ültem le egész nap, és senki nem kérdezte miben segítsen, senki nem mondta, hogy nem kell ám bevállalnod....még erre sem voltam kiakadva, el is készültem, sőt bizonyítani akartam, hogy ilyen helyzetben is megállom a helyem egyedül....de:

Meg volt beszélve, hogy 2 "sógornő" süt, egyik felsorolt 3 félét, másik is 3-4 félét ígérgetett. Hát ehhez képest az egyiktől semmit nem láttam (nem csomagoltak csak 2 féle sütit), a másiktól egy sütés nélküli, meg egy kevés bejgli... Az zavar, hogy kicsit becsapottnak érzem magam, mert én a körülmények ellenére is tartottam a szavam, ők meg szinte semmit nem csináltak (este 7kor kezdtünk kajálni és elötte egész nap csak a leves és a köret készült el úgy, hogy volt rá 3-4 főzni tudó -de legalábbis zöldséget pucolni tudó-ember). Ja és sogornöknek 2-3 szanad napjuk volt, gyerek sincs, nekem meg csak 2-3 szabad óra amíg aludt a gyerek, aki ráadásul náthás is volt, és azon paráztam végig, nehogy felébredjen ha bedugul az orra.

Nagyon bosszant és nagyon "böki a csőrömet". Csak se veszekedni nem akarok, se elrontani a családi békét, viszont így meg én nem tudok túl lépni a dolgon...becsapottnak, csalódottnak érzem magam, és megkérdőjeleződik az is, hogy mennyire fogadnak be engem a családba...amúgy sincs valami nagy önbizalmam.

És ehhez még az is hozzájön, hogy karácsonyra anyukám is ide utazik hozzánk 250 km-ről, sógort megkértem, hogy vigyen ki elé az állomásra (mivel párom ugye fekszik, gyerekkel nem akartam tömegközlekedni, ha nem muszáj.), megbeszéltük mire jön értem...erre hiába vártam, a végén kiderült, hogy elfelejtette (!wtf) igy már beért a vonat, mire odaértünk, úgyhogy ezt el sem mertem mondani anyunak, hogy miért nem voltunk ott időben... a sütögetős dolgon is csak kerekedett a szeme, hogy akkor most mi van, mert én már elöre eldicsekedtem a "szuper" sogornökkel...Nagyon ciki és kellemetlen volt.

Tudom, nem ez az élet legnagyobb problémája, de nekem ez most fontos kérdés. Szóval, érdekelne a véleményetek erről a helyzetről, ti mennyire vettétek volna rossz néven, csinálnátok e valamit, vagy lenyelnétek a békát?