Normális az, ha sohasem szeretnék családot?

Az itt olvasott történetek és a hozzászólások alapján, teljesen meg tudlak érteni.

A hangsúly nem azon van, hogy hogyan döntesz, hanem azon, hogy a döntésedet szabadon vagy nyomás alatt hozod meg. Nyomásnak nevezem a társadalmi elvárásokat (a szüleid elvárásait is ideértve), de a saját szorongásaidat is (amitől félsz, azt igyekszel elkerülni, ami azonnal egyfajta függést, rabságot jelent). Ha szabadon döntesz, azt nem fogod megbánni, ha nyomás alatt, azt viszont jó eséllyel igen. Régen is voltak olyan emberek, akiknek nem való a család (ők pl. szerzetesnek álltak), és ma is. Olyanok is voltak és vannak, akik viszont tönkremennének egyedül: sokfélék vagyunk, és nincs ezzel semmi baj. A baj akkor van, ha nem ismered magadat eléggé, és ezért befolyásolva hozod meg a döntésedet. A tanácsom ezért: ismerd meg önmagad! Akár szakember segítségével, ha nem tudod, hogyan kezdd.

Normális. Viszont a magányt nem ajánlanám.

Én aztgondolom 21 évesen korai egy ilyet kijelenteni.most igy érzed és elhiszem hogy komolyan is gondolod.de nagyon fiatal vagy még! Lehetsz még szerelmes és akkor már biztos nem magányban akarsz élni

Normális, nem mindenki szeretne, a te döntésed. A nagyszülők majd beletörődnek. Elhiszem, hogy a csalódás után mindentől elmegy a kedve az embernek, de azért legyél nyitott a világra, ki tudja, hogy mikor jön egy olyan nő, aki megváltoztatja a gondolkodásod. Fiatal vagy, bőven ráérsz még apa lenni.

Normális, de azért szerzetesi fogadalmat ne fogadj. :) Ha elég jó pasi vagy, laza szexkapcsolatra is felszedhetsz nőket.