Hogyan cselekednétek ebben a helyzetben?

A helyzet a következő:

Eddig első szóra ugrottam, amikor a bátyám családja segítséget kért. Félretettem minden rossz érzést, nem érdekelt, hogy esetleg éppen előző nap kaptam össze a sógornőmmel, vagy valakivel, mentem, és segítettem.

De mára betelt nálam a pohár...a legnagyobb gyerekük (13L) is teljesen hülyének néz. Ha nincs rám szükségük, akkor lenéznek, a hátam mögött elmondanak mindennek, már hónapok óta át se jönnek hozzánk, a telefont rendszeresen nem veszik fel, amikor én hívom őket (mobil), az egyéb üzenő programokon engem letiltanak, és tagadják, hogy lett volna hívás tőlem, vagy hogy le lennék tiltva neten...néha már én érzem kellemetlennek a helyzetet, hogy saját magam nézetem hülyének, hogy mindezek ellenére ugrok segíteni. Amikor meg nincs rám szükség, akkor le se sz.rnak.

Tegnap hívott az unokahúgom, hogy akkor megyek-e parkettát lerakni a szobájában, mert megvették és én értek hozzá. Viszont az elmúlt egy-két nap elgondolkoztam, és megfogadtam, hogy NEM hagyom magam kihasználni most már nekik sem. Egyszerűen nem akarok továbbra is balek lenni. Így tegnap NEM mentem segíteni, hanem amikor hívott, elmondtam az unokahúgomnak, hogy gondolkozzon el a hozzáállásán, viszonyulásán és majd ha pozitív irányban változik, akkor beszélhetünk újra, addig nem. Tudom, hogy ő még "csak gyerek", de éppen ezért nehogy már egy felnőtt ugráljon már neki is, miközben meg ez a "szegény gyerek" is elmond mindennek és hülyére vesz.

Ti mit csinálnátok ebben a helyzetben? Jogos volt részemről ez, hogy NEM-et mondtam most?