Hogyan viselkedjek a párom gyerekével?

legyél vele kedves,ne szolj rá,menejetek el vidámparkba/állatkertbe/fagyizni...

első találkozás kötödjön jó élményhez

Nekem 8 éves volt a fiam amikor megismerte a páromat.A párom egyszerűen csak saját magát adta.Kedves volt,normális volt,és úgy kezelte a fiamat,hogy érezze nem vetélytárs hanem barát akar lenni..Ez bejött,ésmai napig nagyon jóban vannak..

Legyél te is önmagad.legyél kedves(bár a kislányok sokkal simulékonyabbak,és barátkozósabbak mint a fiúk)

Arra figyelj,hogy a kislány ne érezze azt,hogy az apja eltávolodik tőle,mert csak veled foglalkozik..Olyan programot csináljatok ami neki si élmény.

nem tudom,hogy most milyen idő van nálatok,de ha meleg van akkor menjetek strandra,vagy állatkertbe vagy akár a gyerek vidámparkba...A találkozás lényege,hogy mind hárman jól érezzétek magatokat..

Megjegyzés: nem kell aggódnod,hiszen csak ismerkedni fogtok...

A legfontosabb az, hogy a párod fogadjon el téged. Ha ez megvan és szíve mélyéről jön, akkor a kislánya is elfogad téged. A gyerekek MINDIG a szüleik tükrei.

Ezen túl, tisztázni kell magadban is és a többiek felé is, hogy te barátnő/társ/feleség és nem a kislány anyukája vagy, nevelési szándékod, kötelezettséged nincs. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem szólhatsz a kislánynak, ha pl. olyat tesz, ami neked nem jó.

Beszélj a pároddal, ő mit szeretne? Mit gondol a kapcsolatról közötted és a kislánya között, hármatok között? Mit vár el tőled, hogyan viselkedj, akarja-e, hogy gondoskodj a gyerekről pl. (főzés, szórakoztatás stb.)? Kérd meg, hogy a fenti dolgokat (t.i. te a barátnője vagy és nem a kislány új anyukája) magyarázza el a kislányának.

Neked fel kell készülni arra, hogy a kislánynak nem kell téged szeretnie. Nem várhatod el tőle ezt. Ő az apukáját szereti és ez így van rendjén. Azt is tudomásul kell venned kapcsolatok egész hátralévő idejére, hogy a kislány korábban érkezett párod családi rendszerébe, tehát akármennyire is szeret téged, a lány akkor is az első. (Sőt, ha azt látod, hogy a párod ezzel kínlódik és nem tudja, hogyan döntsön közöttetek, mond meg neki, hogy te elfogadod a gyerek elsőbbségét (ha elfogadod persze), ez a kapcsolatotokat fogja szolgálni, még ha neked lemondással is jár.)

Azzal is tisztába kell lenned, hogy ha zűrben vagy a gyerekkel, akkor magadban és az apjában keresd a hibát, ne a gyerekben. L. még fent.

Én a legelső "randin" nagyon zavarban voltam, mintha vizsgáztam volna. Azóta rendben vagyunk, a párom sokat segít a fiával való kapcsolatom kialakításában. Nekem vannak bajaim a sráccal, de ismerem a problémám forrását, dolgozom is rajta. A fiú olyan, amilyen. És én is. Én csak magamat tudom megváltoztatni, őt nem. Mivel a gondom nem csak ezt részt érinti, hanem általában a kapcsolatomat társammal, ezért duplán érdekelt vagyok a megoldásban.

Sok sikert. Ha elakadsz, írhatsz privit is, szívesen segítek részletkérdésekben is.

35N

Én 19 éves vagyok a párom 33 van egy 10 éves kislánya akivel én kb. 1 éve ismerkedtem meg. Én is nagyon féltem a találkozástól, mert nekem is egy teljesen új helyzet volt.

Én is csak magamat adtam, próbáltam inkább a kislánnyal foglalkozni és beszélgetni vele na meg persze figyeltem arra is, hogy a párom ne velem törődjön hanem a lányával.

Szerencsém volt mert a kislány elég nyitott volt felém látszott rajta, hogy nem vetélytársként néz rám. Mikor együtt voltunk mindig próbáltam programokat szervezni mindhármunknak, hogy legyenek közös élményeink és érezze a kislány, hogy barátnőként tekinthet rám akivel mindent megoszthat. Én érzem rajta és a párom szerint is nagyon megkedvelt engem. És egyre jobban éreztük magunkat mind a hárman.

De aztán jött a probléma, az anyuka (érthetően) ezt nem nézte jó szemmel, pedig nekem nem állt szándékomban, hogy anyaként tekintsek a kislányra, de nyilván az anyuka féltékeny lett. Nem akarta, hogy amikor a párommal vagyok ott legyen a kislány is, megpróbálta ellenem fordítani a kislányt aki már megszeretett engem, és akit én is feltétel nélkül szeretek. Így mostanában sajnos egyre kevesebbet találkozom a kislánnyal, és amikor együtt vagyunk akkor is érzem rajta, hogy nem olyan felszabadult már. Látszik rajta, hogy az anyuka átmosta a fejecskéjét. Ez engem is, a páromat is és szerintem a kislányt is elég rosszul érinti.

Én most ezzel a problémával küzdök, azaz küzdenék de nem tudom mit tegyek.

Szóval arra akartam kilyukadni, hogy szerintem az sem jó ha túl jóban vagy a kislánnyal, mert ha ilyen anyukát fogsz ki mint amilyet én, akkor az neked is a párodnak is és a kislánynak is csak szenvedés lesz.

13-33-as vagyok. A válaszodból ítélve minden rendben lesz nálatok :). Hallgass a szívedre, mert jókat mond.

OFF: Annak a lánynak, aki bajba került, mert jó a párja kislányával, azt tudom mondani (tudom, tudom, nem kérdezted, de nem tudok ellenállni a "világmegmentő" mivoltomnak), hogy akkor jár a legjobban, ha őszintén elmondja a lánynak azt, amit ide írt. Hogy ő nem akar rosszat az anyukájának, az anyukája most nincs jól, haragszik a világra, de ezzel nincs mit kezdeni. Az anyuka felnőtt ember és megoldja. Vagy nem. De akkor sem a kislány hibája (a gyerekek szülei problémáiról mindig azt hiszik, hogy az ő hibájuk). És azt is elmondanám a kislánynak, hogy attól még szeretni fogom, ha az anyukáját választja, mert ez természetes. És nem baj, hogy ritkábban jön, nem haragszom ezért sem a őrá, sem az anyukájára. ON

13:33-as köszönöm, hogy próbálsz segíteni én a 19 éves bajbajutott lány vagyok.

A kislány annyira szereti az anyukáját, hogy mindenről lemond érte, és az anya szinte megtilt tőle mindent amivel örömet okozna neki, mindig átmossa a fejét az anya a szent más nincs, sőt még a párom ellen is beszél a kislányhoz (nem csak miattam, de ez hosszú történet) már próbáltam beszélni az anyukával kedvesen fordultam hozzá elmondtam neki, hogy nem áll szándékomban átvenni az ő szerepét, de nem lehet vele értelmes ember módjára beszélni én meg nem állok le vitatkozni vele nem süllyedek le az ő szintjére...