Hogyan viselkedjek az alkoholista apámmal?

Nem hiszem el, mintha én írtam volna ki a kérdést... Most jövök egy vitának induló veszekedésből, ami után immár sokadszorra vonom le a tanulságot: NEM LEHET HATNI RÁ SEHOGY, KÁR PAZAROLNI AZ IDŐT! Se szép szóval se veszekedéssel...

Ha akarsz tapasztalatot cseréni, rendelkezésedre állok.

Ismét én... Csak közben felgyülemlettek a gondolatok. Iszik, nem érdekli, hogy számla számla hátán áll. Nem érdekli, hogy sokszor már kenyérre sincs, magának persze megteremti a piáravalót. A nagy elveivel van, ilyenkor folyton intézkedik és magasról tojik a munkára. És ne mondjam, hogy öngyilkossággal fenyegetőzik amint valaki felhozza, hogy rajta kívül 8 ember életét teszi tönkre (feleség, 2 gyerek, szülők és saját testvérei).

Elvonón volt kétszer is, visszaesett.

Ilyenkor már nem is veszekedek vele. Édesanyám mindig szépen beszél vele, még ha földrészeg is, és lám nem változott meg. Én ha itthon voltam mindig veszekedtem vele, mert indulatos vagyok, és lám ettől sem változott. Elhatároztam, hogy a legjobb stratégia a saját lelki nyugalmam megőrzése érdekében az, ha figyelmen kívül hagyom őt. Nem szólok hozzá, elvonulok tőle. És ez úgy látszik beválik, mert ő maga is érzi, hogy kerülöm és ez nem jó...

apám nagyon jó lelkű rendes,a okos ember volt ő még el nem itta z eszét, gyűlölöm ha ittas.

Már nem lakok otthon de gyomoridegem van ha haza kell mennem látogatóba, utálom ha ide jön hozzánk unokát látogatni. Egyszer már kidobtam innen, de ezt a szerencsétlen embert semmi nem érdekli.

Én nem tudok apámmal normálisan viselkedni, haragszom rá és az italra is. Anyámra is haragszom, hogy még mindig vele van, és inkább elnézte azt, hogy mind három gyereke elmenekült otthonról. Az ilyen roh.dék alkoholisták soha nem fognak megváltozni. Arra van eszük hogy igyanak, meg hogy tönkre tegyék a családokat a gyerekeik életét.