Mihez kezdjek a fiammal, ha se tanulni, se dolgozni nem akar és csak itthon henyél egész nap minden nap?

Ahogy az első írja. Itt sajnos már nincs megoldás, eddig ráhagytad, nem voltál elég határozott, ezért jutottatok idáig. Vagy ugyanígy maradnak a dolgok, vagy a kezedbe veszed az irányítást és válaszút elé állítod. Ha júniusban nem talál munkát, mehet lakni máshová.

Amúgy hány éves? Milyen végzettsége van?

Azt sosem értettem, hogy valakinek a pénz miért fontosabb, mint a saját gyereke. Mert gyakorlatilag erről van szó, amikor kirakják a gyereket.

Kirakod a gyereked, és így már nem kell költened rá. Több pénzed marad. Hurrá. És a megspórolt pénz az fontosabb, mint a saját gyermeked jóléte? Nem értem, hogy a megspórolt pénz hogyan tudja jobbá tenni annak az életét, aki kirakja a gyerekét.

Persze tudom, hogy ezt senki sem látja be, és elvekről, meg határok meghúzásáról kezdenek papolni, hogy palástolják saját anyagiasságukat.

Semmiképp ne engedd neki ezt az életmódot. Azzal csak ártassz neki is meg magadnak is. Ha látsz némi esélyt arra hogy elmenne dolgozni, segíts neki munkát találni, de semmitől ne vedd el a kedvét. Ezt azért írom, mert a rokonságban van egy 20 on éves fiú, aki mikor dolgozni akart, mindig lebeszélték a szülei.itt keveset keresel, az meg vedzélyes, úgy sem bírnád stb..

Most már panaszkodnak a szülők meg csodálkoznak, hogy a gyerek miért gyárt kifogásokat a munka ellen.

Bizonyára nálatok nem ez a helyzet, ez csak egy példa.

De a legjobb az amit előttem írtak. Ha látja hogy eltartod, nem áll talpra magától.légy vele szigorú az ő érdekében, különben egy életképtelen munkakerülő lesz.

Kedves harmadik, ez nem igaz, itt a hosszú távon gondolkozásról van szó. Előbb-utóbb a szülők meghalnak, és akkor ott lesz egyedül a gyerek, aki még soha életében nem dolgozott. Akkor már nem tud segíteni a szülő.

Viszont ha most rakja ki, akkor még utána is fog tudni segíteni neki munkát és albérletet keresni, végszükség esetén visszafogadni. Persze a kiköltöztetés előtt meg kell próbálni az egyéb kívánatos dolgokat megvonni: nem fizetni a telefont, internetet stb. Szerencsés esetben már ez is elég motiváció a munkakereséshez.

Ez nem a pénzről szól.

Kedves Hármas.

Szerinted az normális, ha valaki 40 éves koráig mamahotelben él?

És ha a szülők már nem bírják, mi lesz vele?

#7

Nem normális dolog, ezt elismerem.

De inkább éljen 50 éves koráig biztonságban, és aztán legyen hajléktalan. Ezzel szemben ti azt szorgalmazzátok, hogy 20 évesen menjen Isten hírével. Nekem nem lenne mindegy, hogy a gyerekem 20 évesen lesz hajléktalan, vagy 50 évesen.

Szerintem ezt a témát nem szabadna racionális alapra helyezni. Mert nyilván a józan ész azt mondja, hogy neveljünk belőle életképes embert, leckéztessük meg, stb. De nálam az érzelmi része fontosabb, ezért nem raknám utcára a gyerekemet. De nyilván ezzel egyedül vagyok, mert a szívre hallgatni nem menő dolog, csak az észérvek a fontosak, hogy az atyai pénztárca nehogy veszélyben legyen.