Hol és hogyan ismerkedtetek meg a férjetekkel/ feleségetekkel, vőlegényetekkel/menyasszonyotokkal?

Nekem a legjobb barátnőm egy egyetemi gyakorlati orán ismerkedett meg a férjével, azt hiszem még cikk is megjelent roluk.

A szüleim a Balatonnál dolgoztak, édesapám külföldröl jött ide dolgozni, édesanyám pedig diákmunkán volt ugyanott, és bár nem beszéltek egy közös nyelvet sem, mégis egymásba szerettek. :)

Én a párommal (még nem férj) egy egyetemi honlap által ismerkedtem meg, pont elötte pár nappal raktam ki magamrol képet, ö pedig nézegette az érdekes nevü embereket. Rámkattintott, és gondolom megtetszettem neki a kép alapján, mert azon nyomban rámirt Facebookon, és egy honap alatt egymásba is szerettünk. Ennek már öt éve.:) Érdekes belegondolni, hogyha nem rakom ki azt a képet, valoszinüleg csak egy lettem volna a többi egyetemista között, és továbbgörget rajtam.

Ők nem tudták, hogy ismerjük egymást.

#13

Számítógépes (demoscene) partyn :) Valahogy odavetődtem, szóba álltunk, leültem...

Kis csórók voltunk és ízesített olcsó vodkát ittunk (szinte soha nem ittam tré italt, inkább akkor vizet, de ott abban volt hangulat). Amikor elfogyott, elmentünk venni újat, de hétvége volt, olyan szakaszban, amikor már alig volt nyitva bolt. Jó nagyot sétáltunk, de nem bántuk, 2 napig bent gépezni amúgyis fárasztó, kellett egy kis mozgás és friss levegő. Beszélgettünk. Elmondta, hogy a 102. születésnapját ünnepelte (mivel nem tudta,hogy meg fogja-e érni a 100-at és a 18. helyett a 100. lett, majd 101, 102... később erről letett, most már határozottan rendes 100-at tervezünk) s hogy vinyó helyett bakancsot vett (na ja, nem mindenkinek jut mindkettőre s akkoriban épp sokat számított neki a külső. a partyra kicsípte magát, hidrogénszőke haja volt és fekete sminkje).

Sok másra már nem emlékszem, csak arra, hogy egy ponton a szemembe nézett és kedvesen megjegyezte: "Téged már nem lőnélek le." Bár nem ismertem a hátterét eme kijelentésnek (egy haverjával felosztották a partyt, valami ilyesmi, de hogy mi ebben a poén, passz), igen jól értelmeztem a szitut és elégedetten mosolyogtam, épp csak azt nem mondtam, hogy it's the beginning of a beautiful friendship (persze macskajajos kiejtéssel, úgyis csak azt ismerem).

Aztán vagy fél évig nem találkoztunk, 2 csóró emberke egymástól 250-300 km-re... De volt, hogy éjfélkor elkezdtem neki emailt írni és reggel 7-kor fejeztem be.

41/N, ő 39/F, ami a biológiai nemet illeti, amúgy kevertebbek vagyunk ennél.

Technikailag nem vagyunk se házasok, se jegyesek, de még lehetünk. Mindenesetre 18-19 éve volt az eset s utána hamar összejöttünk s az élet viharait elnézve kétlem, hogy bármi szétválasztana minket, bár tudom, hogy ez arrogáns vagy naiv dolognak tűnik, főleg ilyen rövid együtt töltött idő után (60-80 év már impozánsabb lenne). Nos, naiv tuti nem vagyok, egyszerűen elképesztően ragaszkodunk egymáshoz. Igen szerencsés vagyok, nem sok ilyen hű emberke rohangálhat a világban, pedig én nem vagyok egy főnyeremény... No mindegy, nem tiltakozom.

Csoporttársak voltunk az egyetemen. Ötödéven jöttünk össze, majd két év együttjárás után lagzi. Azután lakás két gyerek és azóta is boldogan élünk.

42 és 44 évesek vagyunk.

Főiskolan ismertük meg egymást 5 éve. Először szívből gyűlöltük egymást. Utána ő belémszeretett. Nekem külsőre pont az ellentéte volt azoknak a srácoknak akik nekem tetszettek. Nem tudom hogy és miért jöttünk össze.

Egy éves házasok leszünk augusztusban :)