Mi a véleményetek azokról a családokról akiknek semmi nem számít?

szerintem egyik ok az lehet, hogy kilátástalannak látják az életüket. nem érzik úgy, hogy ki tudnának kerülni a helyzetükből. feladják a próbálkozást és drogba, alkoholba menekülnek

másik ok lehet az, hogy szimplán megszokták, hogy az állam "bébiszitteli" őket. nem kell semmit tenniük, és havonta pénzt kapnak. minél több a gyerek, annál többet. a gyerekeik is ebbe nőnek fel, azt látják a szüleiktől, hogy csak szaporodnak és nem dolgoznak. ők miért élnének más életet?

Az a véleményem, hogy vastag bőr van az arcukon.

A föld alá süllyednék, ha nem dolgoznék, de kunyerálnék.

"Ha én megfázok és elmegyek orvoshoz akkor az rendben van, mert x évig minden hónapban levonták a járulékot, ezzel magamnak kifizettem az ellátást."

Aha, ha mázlid van, és tényleg csak megfázol. Ha viszont valami sokkal komolyabb betegsége van valakinek, akkor mit csináljunk vele mondjuk 20 évesen, amikor még egy napot se dolgozott? Ne kapjon ellátást, mert még nem fizette ki magának?

Szolidaritás. Mond valamit?

"Milyen jogon kapnak egy csomó támogatást a mi pénzünkből, ha ők nem tesznek a közösbe semmit?"

De tesznek: leendő adófizető állampolgárokat.

"Ha viszont valami sokkal komolyabb betegsége van valakinek"

életmentő beavatkozások minden állampolgárnak ingyenesek. sőt, bárki, akinek van taj kártyája jogosult ingyenes orvosi ellátásra. a kórház nem nézi, hogy fizeted-e a tb-t (az a nav dolga), van taj kártyád, ellát.

"leendő adófizető állampolgárokat."

érdekes lenne megvizsgálni, hogy segélyes családban felnövő gyerek hány százalékából lesz dolgozó felnőtt. szerintem nagyon kevésből

Most komolyan, nem unod még? Minden héten felteszel egy hasonló kérdést.

De csak hogy lásd az én helyzetemet, a sors 2 fogyatékos kisgyerekkel áldott meg. A férjem éjjel nappal dolgozik, mivel a gyerekeket még be sem veszik 8-16 ig ovodába ill.iskolába arra hivatkozva, hogy egyik után gyest kapok, a másikra meg ápolásit. Ez kb 50000 ft a két gyerekre. Segítség semmi, vagyis nincs nagymama, vagy bárki, aki egy esetleges betegségnél itthon maradhatna a gyerekekkel, ha én dolgoznék. Kénytelen vagyok itthon csücsülni, és elnézni azt, hogy mások dolgoznak. Főleg az esik rosszul, hogy látom a párom mit meg nem tesz értünk, én meg ebben nem tudok neki segíteni.

Mielőtt még el lennék ítélve, hogy miért szültem az első beteg gyerek után még egyet, leírnám, hogy ez egy olyan betegség ami kb 3-4 évesvkorban diagnoztizálható.

Megint egy "mi a véleményetek" kérdés, amit elvileg az oldal szabályzata is tilt, a legtöbbet mégse törlik valamiért.

Mégis milyen véleményem legyen? Szidjam őket veled együtt? Vagy kezdjek veled vitázni, hogy nincs igazad? Melyiknek örülnél jobban?