Ti hogy kezelitek azt hogy a szüleitek alkoholisták?

Nekem apám az. Eleinte szégyelltem, gyerekkoromban sokat csúfoltak miatta. Utána megszoktam és eljött a pont olyan 20 évesen amikor már úgy voltam vele, hogy ez az ő élete, ettől nekem még nem kell szégyenkezni. Felnőtt ember, ha akarná, letenné. Sohasem volt neki semmi sem olyan fontos mint a pia. Se a családja, se semmi. Akkor miért én szégyenkezzek? Onnantól kezdve már lepereg rólam a balhé amit állandó jelleggel nyomnak anyámmal a pia meg a pénz (igazából a 2 metszete, az elivott pénz) miatt. 19 évesen leléptem egyetemre (amúgy is kvázi kiraktak) szóval nem látom őket gyakran, csak kár hogy nem korábban jutottam el a leszarom érzéshez, amikor még velük kellett lakni. Sok bűntudattól és egyéb rossz dologtól kíméltem volna meg magam.