Aki nem akar a gyerekével lenni annak minek gyerek?

Meglepődsz, de nem sok helyen van lehetőség 3 évet dekkolni a gyerek mellett otthon. Rengeteg országban ennek a töredéke marad és mégis egészséges társadalom nevelődik fel. Sőt, ha megnézed, sokkal kiegyensúlyozottabbak, harmonikusabbak az emberek. Persze ehhez az általános anyagi jólét és a létbiztonság is hozzájárul, de attól sem lesz önmagában semmi baja egy gyereknek, hogy anyuka vagy apuka nincs a seggeben évekig.

Rengeteg oka lehet, hogy valaki előbb visszamegy dolgozni, mint 3 év, sokat felsoroltak már. Egyébként meg semmi közöd nincsen hozzá, ki hogyan él.

Azért, mert szeretne gyereket.

Ezzel egyidőben nem áll meg az élete.

Mi ezen annyira érthetetlen?

Az ember nem csupán anya. Egy anya, az nő is, és szerető társ, és barátnő, és kolléga, és indivídum. Az, aki csupán egyetlen szereppel foglalkozik, az törvényszerűen elhanyagolja a többit.

Rám is sokszor dobálnak követ az ősanyák, amiért én a két gyerekem ellenére kettesben is járok nyaralni, és felnőttprogramokra a párommal, amiért találkozni merek a barátaimmal, amiért - ha megtehetem - egy nátha miatt nem maradok otthon a gyerek betegágya mellett, hanem rábízom az anyukámra ezt a feladatot, én pedig inkább dolgozom.

Azok, akik mindezért elítélnek, sajnos a legtöbbször már rég megszűntek nőnek, embernek, bárminek lenni. Ők már Anyák, így, nagybetűvel. Sem normális nőies külsejük, sem szociális életük nincs, minden témájuk a gyerek, másról nem lehet beszélgetni velük, mert nincs is semmi más az életükben. Én nem ezt a példát akarom a saját gyerekeimnek továbbadni.

Számunkra nagyon fontos a családunkban az együtt töltött idő. Éppen azért, amikor valamit együtt csinálunk, az egész család, az főleg a gyerekekről szól. Amikor együtt nyaralunk, olyankor a gyerekek igényei vannak szem előtt tartva, ők választhatnak, a programok is nekik szólnak, amire megyünk.

Ha kettesben megyünk a párommal, az pedig rólunk szól. A mi kapcsolatunkat erősíti, hiszen a családnak a férfi-nő kapcsolat az alapja, ha az nem működik, akkor semmi nem működik rendesen.

A gyerek "lepasszolását" én máshogy látom, mint te, kérdező. Ha egy gyerek több helyen szocializálódik, megtanul mondjuk a nagymamánál is aludni, megtanul önállósodni az otthonán kívül, az szerintem pont hogy a hasznára válik. Szerintem az anyjával összenőtt kiskamasz az ijesztő, aki nem jön el egy több napos osztálykirándulásra, mert életében nem aludt még az anyja nélkül, lehet, hogy még a saját ágyában sem...

Egy jól kötődő gyerek nem fél kicsit kimozdulni a saját közegéből. Az tudja, hogy nem "lepasszolva" van, csak most éppen más vigyáz rá, mert anyának dolga van. Aki vigyáz rá, attól más dolgokat tanulhat, másként, mint a szüleitől. A gyerek megtanulja, hogy nem körülötte forog az univerzum, de része az univerzumnak ő maga is, méghozzá elengedhetetlen, fontos része.

Amíg csak a kérdést láttam, azt hittem, olyan esetről lesz szó, amikor egy percet nem akar a gyerekével tölteni vki. De az, hogy vki visszamegy dolgozni, nem egyenlő azzal, hogy egyáltalán nem akar vele lenni. Nem hal abba bele a gyerek, hogy nincs 24/7 anyuci popsijában, a késő délután/este meg a hétvége így is a gyereké, és akkor az a szülő felelőssége vagy feladata, hogy minőségi időt töltsenek együtt. Közben meg mondjuk hamarabb megtanulja a szocializálódást.

Plusz a mai világban nincs olyan, hogy konstans jó anyagi körülmények között lehet vki. Akármikor beüthat a krach, elúsznak a megtakarítások (pl. gyerekről kiderül, hogy krónikus beteg, apuka meghal, bedől egy hitel, apuka lelép egy fiatalabb bigéért) stb - sosem lehet hátradőlni, hogy na, akkor én most nem dolgozom, mert úgyis elleszünk.

Ill. van olyan nő, akinek a boldogságához az IS fontos, hogy dolgozhat. Ha az ilyeneket hazakényszerítik, "mer' különben nem szereti a gyerekét", azzal a gyerek csak boldogtalan, frusztrált anyát kap, pedig kaphatna egy szerető, kedves anyát, ha mondjuk az dolgozhatna gyereknevelés mellett.